BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
Ifju pesszimistának
Reviczky Gyula
1886.
Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány!
Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik!
Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik.
Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény.
És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat.
Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut.
Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet.
Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik.
Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni!
Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár.
Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.
*
Az IMF
az euro válságot a globális pénzhatalom
bevezetésére használja
*
De
szeretnék..
Fényben ülés
És széltolás
A széléig
Merészkedés
Fényben ülés
És széltolás
A széléig
Merészkedés
Napfelkelés
Parton futás
Elbotolás
Hátradőlés
De szeretnék
én is hej jó sokáig élni
Nézni ,hogy
lesz lánykából nõ aztán meg néni
És amikor
öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok
fölfelé de lerúg egy angyaltalp
Ez
bolondozás
Szárnnyal
futás
Ikarusszal
De nem
buszozás
Fényben ülés
és széltolás a széléig merészkedés
Napfelkelés,
parton futás, elbotolás, hanyatt dõlés
Elaluvás
felébredés kertben ülés növénynövés
Hátradõlés
napnyugovás fényben ülés hunyorítás
De szeretnék
én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy
lesz lánykákból nõ aztán meg néni
És amikor
öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok
fölfelé de lerúg egy angyaltalp
De szeretnék
én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy
lesz fiúból legény aztán férfi
És amikor
öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok
fölfelé de lerúg egy angyaltalp
De szeretnék
én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy
lesz lánykából nõ aztán meg néni
És amikor
öreg leszek s iszonyú tapasztalt
Elindulok
fölfelé de lerúg egy angyaltalp
De szeretnék
én is hej jó sokáig élni
Nézni , hogy
lesz fiúból legény aztán férfi
*
Másokra elviselhetetlen terheket rakó
„elit”
De jaj nektek, farizeusok!
Mert tizedet adtok
a mentából, a rutából és minden veteményből,
de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten
szeretetét.
Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.
Jaj nektek, farizeusok!
Mert szeretitek
a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a
piacon.
Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen
sírok,
amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy
tudnának róla.''
Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki:
,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.''
Ő ezt felelte neki:
,,Jaj nektek is, törvénytudók!
Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre,
magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a
terheket.
Lk 11,42-46
*
Petőfi Sándor
SORSHÚZÁS ELŐTT
Kétszázezer forint! reá
Gondolni is alig merek.
Nagyúr leszek, mennykő nagy úr,
Föltéve persze: ha nyerek.
Vajon hová teszem e pénzt?
Mindenh'á, csak ládámba nem!
Meg nem penészedik az én
Ládámban, hiszem istenem.
Amint nyerek: elnyargalok
Tóth Gáspárhoz nagy hirtelen,
És e jó úrnál eddigi
Kontóm szépen lekvittelem;
Aztán (most már készpénzemért!)
Jó téli öltönyt varratok;
Mert közel a tél, s mostani
Ruhámban meg is fagyhatok.
Mily jól esik majd: ha fogat
Vicsorgat énrám a hideg,
Hahá! mily jólesik: fügét
Mutatni őkegyelminek.
Ugy ám, de hátha nem nyerünk?...
Ha nem nyerünk: isten veled,
Jó téli öltöny! - de sebaj,
Megszoktam már a hideget.
Pest, 1845. szeptember 10-24. között
Hudy
Árpád: Lottó – tudományos alapon
Döntöttem: nyerek a lottón. Ideje tennem valamit a
szűnni nem akaró világválság ellen, elvégre az is folyamatosan tesz ellenem.
Mivel nem vagyok kétkezi bróker, minden hájjal megkent becsületes vállalkozó,
megélhetési politikus vagy megasztár, marad számomra a meggazdagodásnak ez a
mindenki előtt egyenlő eséllyel nyitva álló útja.
*
Amikor
elkezdtem szeretni önmagam
A 70. születésnapján (1959. április 16.-án)
Charlie Chaplin
"Amikor elkezdtem szeretni önmagam,
észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak
figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez:
HITELESSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem,
hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat,
miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt
készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.
Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam
azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak és láttam, hogy minden, ami
körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek.
Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem,
hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok és minden a
megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek.
Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam
azzal, hogy raboljam a saját időmet és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek
gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és
boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam
módján csinálom, a saját ritmusomban.
Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam
magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek - ételek,
emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a
hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam.
Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal
a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb
alkalommal tévedtem.
Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam,
hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek,
ahol MINDEN történik.
Ma napról napra élem az életem és úgy hívom:
BETELJESEDÉS.
Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem,
hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam
a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált.
Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól,
összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még
a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek.
Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET."
*
Ady Endre
A Tűz
csiholója
Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.
Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.
Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.
Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.
S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.
*
Aki mer, az nyer
Nem kikapcsolva normális veszélyérzékem,
és nem hazardírozva, nem vakmerősködve,
Isten segedelmével, jóakaróim bízatására
legyőzöm, felnőni nem hagyom a félelmemet
és
ki merem mondani az igazságot,
át merem ugrani a szakadékot,
be merem vallani a bűneimet,
bocsánatot merek kérni a kisebbtől,
merem keresni a megmérettetést,
merek lehetetlennek látszó feladatra vállalkozni,
merek a lelkemben mélybúvárkodni,
merek egy életre hűséget fogadni,
merek isteni sugallatra a sötétbe ugrani,
merek igazam tudatában túlerővel szembeszállni,
merek sok, legalább három gyereket vállalni,
merek nagyot gondolni, s rátenni életem,
szent ügyért merem kockáztatni életemet…
*
Ha túl magas a kerítés, a fal,
Akkor az egyikünk bakot tart,
És a másik így fel ill. át tud mászni,
S ha kell, akkor a másikat is fel tudja segíteni
*
Utánzással is tanulok,
Mégsem leszek utánzó majom
*
Megosztjuk a munkát
A nemek, az életkorok, a képességek stb. szerint,
De ahol lehet, ott rotáció, cserebere, váltogatás
van
*
Jobb adni, mint kapni
De olyan „büszke” sem vagyok,
Aki nem képes elfogadni
*
Végső reményem
A jobb lator példázata,
Soha nem késő megtérni,
De persze minél előbb, annál jobb,
Hisz a bűn rövid öröm, s hosszú üröm
*
Konstruktív rivalizálás
Azért versengünk, hogy magunkat túlszárnyaljuk
*
Ha nyerek, nem kárörvendek,
Ha vesztek, emelt fővel távozom
*
Szabad vagyok megtenni azt, ami a helyes
*
Magától értetődő
Nem kell minden tettem megindokolni,
Épp ellenkezőleg, hisz annyi minden áll jogomban,
A közterületen is, hát még a saját pályámon,
otthonomban
(és csak rajta áll, hogy élek-e velük vagy éppen
most nem)
*
Van, aki betakar, ha elbóbiskolok,
Van, aki ápol, ha betegen ágynak dőlök,
Van, aki meleg vacsorával vár, ha megjövök
*
Becsületes megtaláló vagyok,
Mert tudom, hogy nekem is milyen jól esne
(de ha jutalom is jár érte, miért ne fogadnám el?)
*
Tudom, hogy mitől döglik a légy
De légyfogó helyett inkább kihessegetem
(A szúnyognak viszont nincs kegyelem!)
*
A jótevőimnek hálás vagyok,
S ha én teszek valami szívességet,
Azért nem várok hálát, de örülök neki,
S ha hálátlansággal viszonozzák, őket sajnálom…
*
Násztánc
Nem üvegből van a babám,
Jól átfoghatom és megszoríthatom a derekát
*
Szabadon szolgál a szellem
Igyekszem zsarolhatatlan maradni
(nem takargatom viselt dolgaimat, bűneimet)
*
Hosszú életű szeretnék lenni a Földön,
De nem kívánom, hogy örökké éljek,
Örömmel tölt el, hogy van kegyelemdöfés,
Mert nem akarom túlélni magam/szeretteim…
*
Lehet kopott a gúnyám,
De sohasem mocskos a kezem
*
Nem rettegem a halált,
Megvetem a gyáván öngyilkosságba menekülőt,
De hitemért, becsületemért, hazámért stb. stb.
Kész vagyok akár az életemet is önként áldozni
*
Ha gondba merülök
Vagy gondolkodóba esem,
Saját vagy társam jó ötlete kihúz onnan
*
Az én házam az én váram
Megvéd a nemkívánatos elemektől,
S csak azt engedem be, akit szívesen látok,
S kiutasíthatom a betolakodót, a békétlenkedőt stb.
*
Gyimóthy Gábor : Nyelvlecke
(Firenze 1984. X. 12. )
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, --
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, a ki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', miért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Ám egy másik itt tekereg, –
Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet..!
*
Odüsszeusz
Ha szirénsziget mellett hajózok el,
Nem tömöm be fülem, de kikötözöm magam,
S felhatalmazom társaimat, hogy atyáskodjanak:
Kifejezett kérésem ellenére se oldják el köteleimet
*
Tudom a kisebbik rosszat választani
Kidobom a léghajóból az autóm, hogy emelkedjen
Beleegyezek kisujjam levágásába, ha életem megmarad
*
Detoxikálás
Méregtelenítem magam
Testi és lelki gyakorlatokkal
*
Kiállom a bátorságpróbákat
Pl. fejest merek ugrani a mélyvízbe
(s az első siker angyali köröket indít el….)
*
Felkészülök és készenlétben vagyok,
Hogy ha a sors nekem teret nyit, éljek az eséllyel
*
Tudom az igazat,
Ezért tudom, hogy mikor hazudnék,
S tudom, hogy mikor kell kegyesen csalnom,
S nem leszek őszinteség címén szalonképes szadista
*
Ha támadás ér,
Akkor jogos önvédelmemben
Fegyvert csinálok kezemből, lábamból, vasvillámból…
*
Istenben bízom, de én tartom szárazon a puskaport
*
Uralkodni tudok magamon,
S nem keverek le első indulatból, méregből egy pofont
*
Kiszelektálom
A bajban tesztelődő, s lelepleződő ál-barátaimat,
S ezentúl már nem bízom rájuk pénzem, titkom stb.
*
Szobatiszta vagyok,
S ha még vagy már nem, akkor van, aki tisztába tesz
*
Szeredás Népzenei Együttes
+
*
Elveszett a lovam a volfi erdőbe’,
Kilyukadt a csinos csizmám a lókeresésbe’.
Ne keresd a lovam, régen be lett fogva,
Debrecenben, a nagy utcában szól a csengő rajta.
Megismerem lovam csengő szólásárúl,
Megismerem a babámat büszke járásárúl.
***
Udvarom közepén van egy vadrózsafa,
Ahhoz van megkötve két szép pejparipa.
Fel is van nyergelve, fel van kantározva,
Gyere régi babám, bujdossunk el rajta.
Elmegyek, elmegyek, el is van vágyásom,
Ebbe a faluba nincsen maradásom.
Akkor lesz, mikor lesz visszajövetelem,
Mikor egy szem búza száz keresztet terem.
Az pedig sosem lesz, hogy annyit teremjen,
Nekem se várjátok hazajövetelem.
***
Kossuth Lajos udvarába’ van egy terebélyes diófa.
Kis pej lovam felnyergelve, kantározva áll alatta.
Arany a zabolája, édes a babám pici szája,
Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő két karjába.
Megüzenem, vagy megírom, vagy még szóval is
megmondom,
Hogy az Isten, a jó Isten egy árva fiút ne adjon.
Mer az árvát az ág is siratja aztat a madár is,
Így hát kedves kisangyalom árván maradsz te még
magad is.
***
Szép a páva, mert aranyos a tolla,
Most vagyok a szeretőmmel haragba.
Addig leszek a babámmal haragba,
Míg a páva leszáll a mi házunkra.
Kék szivárvány koszorúzza az eget,
Már az eső mindenfelől csepereg.
Én Istenem, merre menjek, megázok,
Kisszováton szeretőt nem találok.
***
Jaj Istenem, hogy tartsak szeretőt,
Hogy ne legyek rossz a világ előtt.
Ha megölelem a szeretőmet,
Egész világ rossznak tart engemet.
Jaj Istenem, kinek tegyek panaszt,
Sok az irigy, nincs benne egy igaz.
Panaszt teszek az égi madárnak,
Dalolja el búmat a babámnak.
Haza is kéne már menni,
Mit fognak otthon mondani,
Tudom, fognak pirongatni,
Én meg csak fogok hallgatni.
Édesanyám lánya vagyok,
Úgy járok, ahogy akarok,
Megfogom a babám kezét,
Úgy megyek az utcán végig.
Szeredás együttes – www.folkradio.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése