Esti mese Leninről
(12 éven felülieknek,
főként: ”ifijú” és öregedő ortodox szocialistáknak)
Az emberiség történetében
számos kimagasló egyéniség található, ám Vlagyimir Iljics Lenint (alias:
Uljánovot) több száz versztnyivel emelt mindenki fölé, az igazságra egy lyukas
kopejkát sem adó bolsevik propagandagépezet.
Lenin tehetségéről,
tudásarzenáljáról, emberi nagyságáról, szervezőképességéről, éleslátásáról,
elszántságáról, következetességéről, humanizmusáról, szónoki képességéről
és/vagy alkotókészségéről egy felhőkarcoló méretű könyvtárat megtöltő anyagot
(tanulmányt, ódát, regét, verset, regényt, színdarabot, stb., stb.,) írtak
össze hívei (elvtársai, kortársai, szimpatizánsai, követői), egymást, sőt a
Pravda c. napilap ún. „hitelességi” koefficiensét is felülmúlva, ami már
rendkívül figyelemre méltó eredményként értékelhető. Az alábbiakban viszont, az
első Vlagyimir Iljicsről készült „autentikus” mesemű olvasható, amely a
tengernyi hazugság után – a műfaj sajátos eszközeivel -, valós képet ad a nagy
szószátyárról, a délibábot kergető despotáról, a nemi és szellemi
fertőzőbetegségben szenvedő bolsevikról, aki a mesében is „ÉLT, ÉL ÉS ÉLNI
FOG”!
Hol volt, hol nem volt, a
Kárpátokon is túl, de az Urálon innen, a minden oroszok cár-atyuskájának
irdatlan nagy birodalmában, volt egy Szimbirszk nevű városka, ahol 1870-ben, a
bolondok havában (április 22-én), a jóravaló Uljánov család második gyermeke
látta meg a napvilágot, és a keresztségben a Vlagyimir nevet kapta.
Sokan állították, hogy az
új jövevény, méreten felüli (XXXL-es) kopasz fejjel született, ám takaros
kishegyes szakáll pelyhedzett az arcocskáján, és már kéthetes korában
folyékonyan beszélte az ó-orosz nyelvet. A mamácska vagy papácska szavak
helyett, a „proletárdiktatúra” volt az első szó, amelyet – szülei legnagyobb
meglepetésére – kiejtett (a cumival együtt) a száján, de még a helybéli nagy
tudású pópa sem volt képes értelmezni a csöppség mondanivalóját.
Még a hatodik életévét sem
töltötte be, amikor egy piciny, de ütőképes pártocskát szervezett játszótársai
körében, majd bolsevicskákra és mensevicskékre osztotta őket, és egymásra
uszította a két csoportot. A durcáskodó pártonkívülieket pedig
„gyermek-kolhozkákba” és/vagy „gulágocskákba” rekesztette,- rájuk ragasztván
aburzsujka, kulákocska, eszerke, kadetka és más gúnyneveket. Ezekkel építtette
meg az első homokvárát is, amelyet „vöröskeburgocskának ” nevezett, és apró –
sarló-kalapácsos – figurákkal díszített.
Iskolai tanulmányai során,
tanárai sokaságával sajátíttatta el a legkorszerűbb humán-és reáltudományok
minden csínját-bínját, a dialektikus-és történelmi materializmus csalhatatlan
módszerének alkalmazásával. 1887-ben ’917 karátos aranyéremmel fejezte be
gimnáziumi tanulmányait, és a Kazáni Jogi Egyetem hallgatója lett, de a gonosz
cári adminisztráció felfigyelt a diákok körében kifejtett forradalmi
aktivitására, ezért kizárták az egyetemről és Kokuskino falucskába száműzték.
1888-ban visszatérhetett Kazánba, de mivel az egyeteme nem fogadta vissza,
ezért Szamarába költözött, és a Peterburgi Egyetem jogi karának
magántanulójaként – 1891-ben – olyan káprázatos vizsgaeredményeket ért el, hogy
a legmagasabb fokozatú diploma tulajdonosa lett. Közben arra is volt ideje,
hogy megszervezze az első szamarai marxista csoportot, amely később
felbecsülhetetlen hatással volt a fiatalok politikai mozgalmára.
Az 1893-as évben már a
peterburgi marxisták vezetőjévé avanzsált, és tovább fejlesztette a
politikai-irodalmi-forradalmi tevékenységét. Betonacél keménységgel lépett fel
a cár-atyuska (és holdudvara) ellen, gyújtó hatású hordószónoklatai nyomán úgy
fellángolt a forradalmi tűz, mint Néró császár idejében Róma városa. Ideológiai
ellenfelei úgy hullottak porba vaslogikával telített (érthetetlen) érveinek
sokaságától, mint a kalandozó magyarok nyílvesszeitől az ellenséges harcosok.
El is terjedt a mondás a hithű pravoszlávok körében: „Vlagyimir Iljics recsegő
hangjától és zagyva szövegétől,- ments meg Uram, minket!”.
Aminden oroszok cárjának
türelme kb. két évig tartott, majd rettenetes haragra gerjedt Uljánov ellen, és
1895-ben börtönbe záratta, 1897-ben Szibériába száműzette a nagy hasbeszélő
bajkeverőt. A kegyetlen zsarnok képes volt(leírni is nehéz…) harmadosztályú
vagonban(!) kizsuppoltatni Peterburgból a proletárok vezérét, egy bojár házába
elhelyeztetni, és kizárólag azt engedélyezte számára, hogy írogatással,
olvasással, vendégeskedéssel ésvadászgatással morzsolgassa sivár napjait. A
száműzöttek keserű kenyerének majszolgatása közben, Uljánov feleségül vette
Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaját (elvhű munkatársát, aki a száműzetése is
követte), de nem hanyagolta el az önmagára kiszabott „házi feladat”
teljesítését sem, mert 3 év leforgása alatt, nem több-és nem kevesebb, mint 30
(azaz harminc) olyanelméleti munkát vetett papírra, amelyet később több
tízmillió példányban jelentettek meg a Szovjetunióban, majd pedig a szocialista
táborban.
Cikkeinek, tanulmányainak
és minden művének közös vonása volt: a redundancia, a mellébeszélés, a
kétértelműség, az ötletszerűség, a tudálékoskodás és a mérhetetlen primitívség.
„Veretes” tételeinek (megállapításainak) döntő többsége hibásnak, tévesnek vagy
valótlannak bizonyult. Nem következett be a kapitalizmus pusztulása, nem
egyesültek a világ proletárjai, nem építettek aranyból nyilvános vécéket,
megbukott a hadikommunizmus,tönkrementek a kolhozok és a szovhozok, nem jött el
a mindenkit tejben-vajban fürdető kommunizmus, nem teljesítették küldetésüket
az általa kiválasztott bolsevik főguruk, stb., stb.
A száműzetés keserves napjainak
elteltével, Vlagyimir Iljics úgy gondolta, hogy jobb lesz a bűzlő
kapitalizmusbantengődni, mint az embertelen cári rezsimben, ezért a
proletáriátus és a muzsikok összekuporgatott kopejkái segítségével, London,
Párizs, Zürich, München, Genf, Prága, Krakkó, Zimmerwald, Stuttgart, Koppenhága
és más európai városok szállodáiban „nyomorgott” feleségével, majd Inessa
Armand (francia származású) szeretőjével.
Sokan azt terjesztették
róla, hogy Rolls-Royce gépkocsiban utazgatott és luxus szállodákban húzta meg
magát, de ezek a pletyka szintjén mozgó, rosszindulatú hírközlők arról
mélységesen hallgattak, hogy a kerékpárt sem vetette meg, sőt (állítólag)
Krakkóból átkarikázott az akkoriban magyar területnek számító Felvidékre is.
Ami pedig Inessát illeti,-
elméletileg igen jól képzett marxista volt, sokat segített Leninnek, időnként
még helyettesítetteis, sőt Krupszkaja helyettesítésétől sem zárkózott el…
Érthető tehát, hogy Lenin Peterburgba majd Moszkvába is magával vitte Inessát,
és az így létrejött trojka a legnagyobb (harmonikus) egyetértésben élt (és
dolgozott) a Kremlben, csupán Krupszkaja ragaszkodott a külön
hálószobához…Inessa Moszkvában hunyt el 1920-ban, elhagyott férje és négy
gyermeke gyászolta (az ötödik, „Vlagyimir”/!!!/ nevű gyermeke, tüdőbajban halt
meg, és minden gonosz híresztelés ellenére, Sztalinnak semmi köze nem volt a
betegsége kialakulásához és a halálához).
Uljánov, a kényszerű
emigrációban vette fel a Lenin nevet, alaposan megnehezítve ezzel,- az Uljánov
után kutakodó – együgyű – cári OHRANKA (politikai titkosrendőrség) munkáját… A
mesehős utolérhetetlen és utánozhatatlan szervezési/vezetési tevékenységére
jellemző, hogy telefon, fax, Internet, valamint rádió kapcsolat nélkül is képes
volt irányítani az oroszországi forradalmi mozgalmakat és eseményeket. Ezt a
tényt szajkózta minden lehetséges eszközzel a szovjet propaganda, ez tükröződik
a mese világában is.
Ennek ellenére, Lenin,- a
sokrétű felelősségteljes szervezési és irodalmi elfoglaltsága miatt lekéste az
1905-ös forradalmat, majd a cári rezsimet megdöntő 1917-es februári forradalmat
is, ‘17 de áprilisában már Peterburgban sürgölődött, és közétette az ún.
Áprilisi téziseit. Minden hívét a forradalom továbbfejlesztésére buzdította,
majd letartóztatásától félve, Finnországba menekült, és csak akkor tért vissza,
amikor Trockij vezetésével a bolsevikok puccsal megbuktatták a polgári
(Kerenszkij-féle) kormányt, kezükbe kaparintván a hatalmat. Ezt az akciójukat
tupírozták fel Nagy Októberi Szocialista Forradalommá, amely sava-borsa volt a
senki által nem védett Téli Palota ostroma és az Auróra cirkáló ágyúinak
dörgése. Természetesen nem tagadható, hogy a Téli Palotát megrohamozták a
fegyveres bolsevikok, ketten meg is haltak a roham közben, mert egy részeg
rohamozó (vaktában) mert többször is elsütötte a puskáját, annyira mert
fellelkesítette az Auróra cirkáló lövegéből kilőtt két vaktöltény (!)
dörrenése.
A bolsevikok
bűvészmutatványának köszönhetően lett Leninből annak a Nagy Októberi
Szocialista Forradalomnak a vezére, hőse, szervezője és irányítója, amelyik nem
volt nagy, nem októberben zajlott le, nem volt szocialista és nem volt
forradalom és nem ő irányította! Mesebeli hősünk viszont a kezébe markolta a
hatalmat és megvalósította mindannak az ellenkezőjét, amit korábban (szóban és írásban)
ígért a hallgatóinak és olvasóinak.
Földhöz juttatta a
parasztokat, majd azonnal elvette tőlük, majd szigorú, átfogó és szovjetesített
ramadánt (ramazánt) vezetett be számukra, amely annyiban különbözött az
arabokétól, hogy nem pirkadattól naplementéig tartott, hanem pirkadattól
pirkadatig, és nem egy hónapig, hanem kb. három évig, amelyet később Sztalin
elvtárs (Lenin koporsójánál tett esküjéhez híven), a későbbiekben többször
prolongált. Lenin agyalta ki a hadikommunizmust és bevezetésével elérte, hogy
milliók haltak éhen, egyes vidéki körzetekben pedig a kannibalizmus is
felütötte a fejét (ez megismétlődött Sztalin „uralkodása” alatt). Békét ígért
az embereknek, de elfuserált kül-és belpolitikájának következtében évekig tartó
véres polgárháború dúlt a világ „első szocialista államában”. Szabad
önrendelkezési jogot ígért a cári Oroszországban élő népeknek, de már az első
elszakadási szándékot (Finnország esetében) katonai erővel próbálta
megakadályozni, a továbbiakban pedig tűzzel-vassal fojtott el minden
önállósodási törekvést. Hitlert mintegy 15 évvel megelőzve létre hozta a
munkatáborokat (GULAG-ok), ahová bírósági ítélet nélkül bárki, bármilyen
indokkal és tetszőleges időtartamra kaphatott „beutalót”. Érdemes megjegyezni,
hogy a GULAG-okra irányítottakat nem harmadosztályú vagonokban szállították,
mint a kegyetlen cári időkben a száműzötteket, hanem kényelmes (szellős)
marhavagonokban, amelyben a közösségi szellem kialakulása jobban biztosított az
“utazók” körében. Leninnek köszönhető az egypártrendszer és a proletárdiktatúra
bevezetése is, bár korai halála miatt csak Sztalin fejlesztette tovább, a
“tökély” szintjére.
Lenin, a
proletárdiktatúrát megismertette a papsággal, az értelmiséggel, a parasztsággal
(főként a kuláksággal), a vagyonos rétegekkel, véres hajtóvadászatot indított
ellenük a helyi szovjetek, a CSEKA (Csrezvicsájnaja Komisszija – Rendkívüli
Bizottság), a Vörös Hadsereg és a KOMSZOMOL (Kommuniszticseszkij Szojuz
Mologyozsi – Kommunista Ifjúsági Szövetség) bevonásával. Rettegésben tartotta
az embereket, egyházi létesítményeket raboltatott ki, ingatlanok és ingóságokat
tömeges méretű kisajátítására intézkedett. Közvetlen utasítására túszokat
szedtek a rendszer ellenségeinek tartott személyek köréből, és nyilvános
kivégzéseket rendeztek (többek között) olyan vétségekért, mint ha a közös
gazdaság takarmányát megdézsmálták, a kijelölt vasúti szakasz karbantartását
(pl. a hótól való megtisztításának) elhanyagolták vagy a takarmány
beszolgáltatás megtagadták. Lenin parancsára 800 (azaz nyolcszáz!) embert
lőttek agyon 1918-ban Moszkvában és Peterburgban, mert egy merénylő agyonlőtte
a CSEKA vezetőjét, Mojszej Szolomonovics Urickijt.
Csupán az összehasonlítás
kedvéért: II. Sándor cár meggyilkolása után (1881-ben) részletes rendőrségi
vizsgálat következett, majd bírósági tárgyalás, illetve ítélethozatal alapján 5
(azaz öt) személyt ítéltek halálra. Így aránylott (1:5) egy az öthöz,- a cári
rezsimben, és (1:800) egy a nyolcszázhoz,- a világ első szocialista államában!
Lenin „bölcs” éleslátásának,
emberismeretének, valamint intuíciójának köszönhető, hogy elkezdett műve –
halála után – kiteljesedett a sztalini éra alatt, amikor is: az osztályharc
címén tízmilliókat likvidáltak, megnyomorítottak,kisemmiztek, korlátoztak
szabad munkavállalásukban, utazásukban, vallásuk gyakorlásában,
családtagjaikkal, munkatársaikkal vagy barátaikkal való kapcsolattartásban és
gondolkodásukban.
Több mint 80 évig
funkcionált az a példátlan terrorral fenntartott rendszer, amelyet a nagy
mesehős megálmodott, megalapozott és útjára bocsátott. 1924-ben bekövetkezett
halálával kezdetét vette az utódlási harc, a hatalomra törők permanens
viszálykodása, uralkodóvá ált a frakciózás, az intrikálás, a képmutatás, a
hajbókolás, a megalkuvásés a rettegés. A legfelsőbb vezetők ritkán haltak meg
természetes halállal, ágyban és párnák közt, de olyan szovjet család is
ritkaság számba ment, akit ne érintett volna közvetve vagy közvetlenül, az
évtizedekig dühöngő bolsevik terror.
Senki sem érezhette magát
biztonságban: kolhozparaszt, munkás, mérnök, orvos, író, katona, Lenin vagy
Sztalin díjas, a Szovjetunió hőse vagy érdemes sportoló, operaénekes vagy
buszvezető, párttag vagy pártonkívüli, senki, senki, senki! Az esztelen és/vagy
megmagyarázhatatlan terror hullámai átcsaptak a Szovjetunió határain, és
megfertőzték a „fél világot”! Tömegével jelentek meg és jelennek meg az új
Leninek: Sztalin, Hruscsov, Pol Pot, Mao-Ce-tung, Ho-apó, Kun Béla, Rákosi,
Kádár, Ceausescu, Tito, Honecker, Gomulka, Szaddam, Husák és mások képében
(bőrében). Nem könnyű felismerni őket, mert jól álcázzák magukat. Átvitt
értelemben talán hasonlítanak a mesebeli Hétfejű Sárkányhoz, azzal a
különbséggel, hogy annál sokkalta veszélyesebbek,- és eddig 100 000 000 (azaz
százmillió) ártatlan ember halála terheli a számlájukat!
Fokozza a veszélyt, hogy
mindig vannak szép számmal olyan agyalágyultak, akik sem a mások, sem a maguk
kárán nem tanultak semmit a történelemből. A bárgyúság egyértelmű jeleként
büszkén vallják magukat kommunistáknak (bolsevikoknak), nosztalgiáznak a
gyilkosok után, „életüket és vérüket” adnák egy embertelen rendszert
szimbolizáló jelképért.
Ha találkozunk velük,
akkor óvakodjunk tőlük, nem kevésbé veszélytelenebbek, mint a mesebeli Lenin és
társai. Ott vannak minden kilométerkőnél, még büszkék is arra, hogy milyen
kapitális “hülyék” és Vörös vírussal fertőzöttek! Pedig abból még nagyon
kevesen gyógyultak ki, statisztikai adatok szerint 10 ezerből (azaz tízezerből)
1 (azaz egy).
Eddig volt, mese volt,
talán (bizony) igaz is volt. Aludjanak jól, álmodjanak szépet, nyugodalmas jó
éjszakát, csengőfrász-mentes ébredést,- minden pihenni vágyónak.
Prof. Dr. Bokor Imre
Nemzeti InternetFigyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése