2012. április 16., hétfő

Életminőség és boldogság ABC – 16.




BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK









hallod-e te szelidecske

leány vagy-e vagy menyecske

nem vagyok én szelídecske

sem leány de sem menyecske

mer én kerti virág vagyok

a harmatért maj meghalok

mer én kerti virág vagyok

a harmatért maj meghalok



ha te virág vagy a kertbe

én meg harmat vagyok benne

este a virágra szállok

reggelig rajta úszkálok

hozd fel isten azt a napot

hogy süsse fel a harmatot

a füvekről a harmatot

a szívemről a bánatot



kinek nincs kedve itt lakni

menjen mennyországba lakni

építsen az égre házat

ott nem éri semmi bánat

építsen az ég szélére

ott nem éri semmiféle

építsen az égre házat

ott nem éri semmi bánat



ha én gólya madár volnék

túl a tengereken szállnék

ott imádkoznám hazámér

hazámban a szép rózsámér



ha én levelet írhatnék

arany pecsét alatt írnék

a szívemet belétenném

hozzád rózsám elküldeném



most akadtam egy csurgóra

a csurgóba egy leányra

kinek annyit ér a szája

színaranyból van a lába



mézből van a nyeldeklője

ezüstből a beszélője

szeme kökény foga gyémánt

az inge aranypaszománt



addig élek amíg élek

amíg bennem zeng a lélek

aj-ra-ra...

zeng a lélek zeng a szó

zeng a szerelem ajtó

aj-ra-ra...








*



ÚJJÁSZÜLETÉS



Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi,

aki  a zsidók  egyik főembere volt.

Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:

„Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy.

Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz,

ha az Isten nincs vele.”

Jézus így felelt neki:

„Bizony, bizony, mondom neked,

ha valaki újra  nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.”

Erre Nikodémus megkérdezte:

„Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg?

Csak nem térhet vissza

anyja méhébe, hogy  újra szülessék?”

Jézus így felelt:

„Bizony, bizony, mondom neked:

aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből,

nem mehet  be az Isten országába.

Ami testből születik, az test,

– ami viszont Lélekből születik, az lélek.

Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked:

újjá  kell születnetek!

A szél ott fúj, ahol akar;

hallod ugyan  a zúgását, de  nem tudod, honnan jön, és  hová megy.

Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.”



Jn 3,1-8



*



Magyarosi Árpád, Fiúka emlékére






*



Viccelődés



Két cowboy ül a kocsmában, és beszélgetnek:

- Te, látod azt a fekete kalapos fickót a sarokban?

- Nem.

Bum, bum, bum! Lelő a fickó mindenkit az ivóban!

- Most már látod?

- Igen.

- Na, arra a fickóra nagyon haragszom!



+



Lélekszakadva esik be három zsidó a rabbihoz:

- Képzeld rabbi, egy huligán megkergetett bennünket!

- De miért futottatok előle? - csodálkozik a rabbi

- Hiszen ti hárman voltatok, ő meg csak egyedül.

- Mert nem tudtuk, hogy melyikünket kergeti.



+



- Téged mi zavar jobban, a tudatlanság vagy a közöny?

- Nem tudom és nem is érdekel!



+



A bolondokházában

az egyik beteg a vízvezetéknél áll,

és egy botra kötött madzagot lógat be a kagylóba.

Az ápoló tapintatosan kérdi tőle:

- Na, hány halat fogott eddig?

A bolond rámered:

- Maga őrült, a vízvezetékben!?



+



„Törököt fogtam, nem ereszt”

Két székely télen megy az erdőre fát vágni.

A kettő két különböző irányba megy, mire az egyik a másiknak:

- Gyere komám, mert fogtam egy medvét!

Ere a másik:

- Akkor hozd ide!

Az előző:

- Igen, de az istennek sem akar elengedni!



*



A SZEGÉNY EMBER ÉS A NŐ



A szegények iskolája VII. fejezet

Márai Sándor






*



Itt élni és halni



„El fussunk? nincs hova,

sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk;

senki a maga országából barátságunkért ki nem mégyen,

hogy minket helyezhessen belé,

az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs,

hanem Pannoniában:

itt nekünk győznünk vagy meghalnunk kell.”



(Zrínyi Miklós)



*



20:00, Kedd (április 17.), DUNA Televízió        



A hetedik pecsét

(Det Sjunde inseglet)

   

fekete-fehér, svéd filmdráma, 96 perc, 1957

rendező: Ingmar Bergman



Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jöns a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngő járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezető utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Nem veszi észre a Halált, amely egyedül készséges elbeszélgetni Block-kal és sakkjátszmát folytatni vele. Utazásuk során a legszörnyűbb erőszaknak és önkorbácsoló menetnek szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bűvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elől. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresőt és saját megvilágosodását hozza magával.



*



Romhányi József:

A bűnbánó elefánt



Az elefánt elmélázva

a tópartra kocogott,

és nem vette észre lent a

fűben a kis pocokot.

Szerencsére agyon mégsem

taposta,

csak az egyik lábikóját

egyengette laposra.

- Ej de bánt, ej de bánt!

- sopánkodott az elefánt.

- Hogy sajnállak,

szegényke!

Büntetésül te most tízszer

ráhághatsz az enyémre!



*



20:30, Kedd (április 17.), Duna World    



Szerelmes földrajz

   

 "Fegyverhordozók" - Egészséges nosztalgia



(Hámori József)



             magyar ismeretterjesztő filmsorozat, 30 perc



Az aktuális rész ismertetője:

"Ahhoz, hogy valóban jó és boldog légy, minél többet kell tudnod a világról. Anyámnak volt ez a filozófiája. Amikor hazatérek Fegyvernekre, óhatatlanul, egészséges nosztalgiával gondolok vissza arra, mit is kaptunk és milyen fantasztikus életünk volt itt gyerekkoromban. Ez mindig eszembe jut, s ez magyarázza azt, hogy amint csak tehetem, ha csak rövid időre is, vissza-visszatérek ide. Egészséges nosztalgiának érzem, ha valaki még hetven év után is kiemeli szülőföldjét a többi régió közül és azt mondja: igen, nekem ez a kedves helyem."

Így vall kedves, szeretett vidékéről Hámori József akadémikus, agykutató, sorozatunk mostani részének főszereplője.



*



Dinnyés dalok



1.

Az idő elszáll felettünk



Barátomat régen láttam

 Együtt jártunk iskolába

 Ó az idő hogy elszállt felettünk



 Barátomat megkerestem

 Tiszta szívvel üdvözöltem

 Ó az idő hogy elszállt felettünk



 Barátomnál jártam menő fejet láttam

 Megváltozott nem olyan mint vártam



 Nagyképűen fogadott ő

 Pénze van hát ő a menő

 Ó az idő hogy elszállt felettünk



 A barátnak nyoma sincsen

 Asztalánál ő az isten

 Ó az idő hogy elszállt felettünk



 Barát volt ő régen fociztunk a réten

 Megváltozott nem olyan mint régen



 Felálltam hát és otthagytam

 Egy baráttal kevesebb van

 Ó az idő hogy elszállt felettünk



 Itt a vége fuss el véle

 Barátja lett az erszénye

 Ó az idő hogy elszállt felettünk







2.

Veress Miklós: Karrier



 Még meg sem hozta a gólya

 Máris volt protekciója

 Hallgatták hogyan bömböl

 Nagy fej lesz a gyerekbõl

 Kondenzált anyatej

 Diplomás dada kell

 Ez ám a karrier



 Sikerrel vette a gátat

 Jelessel az iskolákat

 Õ sem tehetett róla

 Ilyennek hozta a gólya

 Buktasson aki mer

 Az apja csuda fej

 Ez ám a karrier



 Mert félt a vértõl a szagtól

 Nem lett õ orvos csak doktor

 S hogy el ne kopjon a lába

 Benyomták egy irodába

 A nejnek teddy bear

 A kutya terrier

 Ez ám a karrier



 Aztán az utolsó akta

 Osztályon felüli kripta

 Nem érdeklik a holtak

 Õ polgár módra porlad

 Kukacok aki mer

 Tiétek ez a fej

 És ez a karrier






*



Karrier - Dinnyés József portréfilm




*



OTTHON, ÉDES OTTHON



Mindenütt jó, de a legjobb otthon

Otthon parancsolj, másutt hallgass

Ki otthon jól nem lakik, máshova megy enni

Amíg otthon ülhetsz, ne menj Bécsbe

Engedd be a tótot és kitúr a házadból

Lakva ismerni meg egymást

Sok jó ember kis helyen elfér

Otthon lakjék, ki kedvére kíván élni

Utcán angyal, otthon ördög

A boldogság otthon készült holmi

Utcán fodros, otthon rongyos

Ami itthon kis vétek, az ott kin tömérdek nagy

A csirkék hazajönnek aludni

A férfiak házat építenek, a nők otthon teremtenek

A kétlaki ember éhen hal

Legyen mégoly kicsi a lak, a sajátom - otthonom

Saját otthonodban te vagy mindenben az úr

Az otthonod a te királyságod

Ha nincs semmi dolgod, menj haza korán

Ha egy otthon boldog, az nem lehet szűk

Otthon minden könnyű

Menj el mindenhova, de térj haza élni

Hazájában lakjék az a nép, amelyik kedvére akar élni

Inkább hazádban pór légy mint idegenben úr



*



RÉSZEGEK



Krisztus urunk is kitért a részeg elöl

Bolond és részeg mond igazat

Aki részeg, az kurva is

Egyik részeg, a másik tántorog

A részegből csak az ital beszél

Részegre titkot ne bízz

Részegséget, kevélységet nehéz titkolni

Garázda mint a részeg ember

Ki részeg korában vét, józan korában bűnhődjék



*



SZAVAD ADNI



Aki könnyen ígér, nehezen ad

Ígérd meg, ne add meg - nem károsodsz meg

Teljesítsd ígéreted, hogy legyen becsületed

Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó

Az ördög sokat ígér, keveset ad, az is keserű...

Ígéret bolondnak öröm

Itt a kezem, nem disznóláb

Ígéret adóssá tesz

Arany hegyet ígér

Egy adok többet ér három ígérdmegnél

Ígérni uraság, megadni emberség

A sok ígéret nem teszi gazdaggá a szegényt



*



HALANDÓSÁG ÉS HALÁL



A halál a halhatatlanság kezdete

A halál ellen nincs orvosság

Ne féjl a haláltól, csak a kínjától

Ostobaság halálfélelemben meghalni

Csak a halál biztos

A halál egy percig rossz, az élet meg végig

Öregnek ajtóban, fiatalnak lesben a halál

Király vagy koldus - születése és halála egyforma

Hogy boldog legyen halálod, tanulj meg élni

Az élet senkinek sem a saját tulajdona

Meztelenül születik mindenki és úgy is megy el

Az érdemeket csak a halál után ismerik el



*



EGÉSZSÉG



Nem gyógyul az, aki búsul

Ami az egyiknek orvosság, az a másiknak méreg

Sohasem gyógyul meg az a beteg, akit sok orvos kezel

Az orvos kezel, a természet gyógyít

Egészségesnek nem kell orvosság

Fűbe, fába adta az isten az orvosságot

Nincs zöld szamár és okos patikus



*



IRIGYSÉG



Aki irigy, azt megeszi a mirigy

Jobb száz irigy mint egy szánó

Az irigyek meghalnak, az irigység soha

Az irigy ember mindenkiét kívánja

Akik irigykednek, mindenben hibát lelnek

Az irigység a mások jóléte miatt érzett betegség

Irigytől hiába kérünk, úgyse ad

Irigy kutya bújj a lukba

Az irigy mások szerencséjét a maga kárának tartja

Hitvány szerencse, melynek irigy nincs

Nem jó annak a dolga, akinek nincs irigye

Ami nélkül ellehetsz, azt mástól ne irigyeld



*



ÉLET ÉS HALÁL



Örüljön, aki él

Az él sokat, aki jól él

Míg az ember él, sok mindent megér

Addig élek, míg a karom

Ha sokáig akarsz élni, akkor nem tudj mindent

Hamar meghal, ki korán kezd élni

Nem azért élünk, hogy együnk

Amint élsz, annyit érsz

Úgy élj mintha ma meghalnál

Nehéz igazán élni, de jó

Mindenki úgy él, ahogy tud

Ha sokáig akarsz élni, keveset egyél



*



ADOK ÉS KAPOK



Aki kérdi, kell-e, az nem szívesen ad

Kétszer ad, ki gyorsan ad

Semmit sem ad, ki késlekedik az adománnyal

Add uramisten, de most mindjárt

Amit nem adhatsz, ne vedd el

Ha adnak, vedd el - ha ütnek, fuss el

Szép ott adni, ahol senki sem kér

Ha adtál, felejtsd el - ha kaptál, említsed

Jobb adni mint kapni

Ha adsz a jobbal, ne lássa a bal

Amit jókedvedben adtál, ne vedd vissz haragodban

A jókedvű adakozó szereti az isten

Könnyű a máséból adakozni

Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs

Kinek nem kell, annak adna



*



Édesanyám rózsafája

Engem nyílott utoljára.

Bár sohase nyílott volna, nyílott volna

Maradtam volna bimbóba hadd el, hadd.



Én vagyok az aki nem jó

Fellegajtó nyitogató.

Nyitogatom a felleget, a felleget,

Sírok alatta eleget hadd el, hadd.



Sírok, mikor nem látja más,

Hull a könnyem, mint kútforrás.

Hull előmre, hull a földre, hull a földre,

Hull a gyászos kebelemre, hadd el, hadd.



Titkon szeretőt tartani,

Bajos aztat elrejteni.

Már ezután olyat szeress, olyat szeress,

Akit könnyen elfelejtesz, hadd el, hadd.



Édesanyám sok szép szava,

Kit fogadtam, kit nem soha

Megfogadnám, de már késő, de már késő,

Hull a könnyem, mint az eső, hadd el, hadd.



*



                       M.U.Z.I.K. / MÉLYPINCE / Jegyzőkönyv       



politikai- és periratok 1980-84-ből



Erdős Péter intelmei 1980-ból, a Beatrice kapcsán

 

1981. március 23-25-én, Tatán, a Mező Imre KISZ Iskolán a műfaj történetében első ízben került sor szakmai-politikai tanácskozásra profi popzenészek, a könnyűzenével foglalkozó intézmények képviselői és kultúrpolitikusok között. A zenészek kritizálták a mindennapok gyakorlatától teljesen lemaradt jogi szabályozást, a politkusok pedig előadták elvárásaikat.



Részletek a felszólalásokból:



Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes

Bródy János (Fonográf)

Benkő László (Omega)

Lendvai Ildikó, a KISZ KB Kulturális Osztályának vezetője

Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára

 

Részletek a CPg peranyagából






*



Ez a kislány akkor kezd búsulni,

Mikor a szoknyája kezd kurtulni.

Akkor jut a szerelem az eszébe,

Mikor sír a kicsi az ölébe.



Lányok-lányok tőlem tanuljatok,

A legénynek csókot ne adjatok!

Mer az a csók nem esik hejába,

Hull a könnyem a bölcső oldalára.



Jobb kezével töröli a szemét,

Bal kezével ringatja bölcsőjét.

Aludjál el szerelem virága,

Szerelemből jöttél a világra.



*



KIRÁLY BÉLA DICSTELEN MÚLTJA

Kívülállóként, hozzászólás egy tudományos konferenciához





Úgy tűnik, hogy az NKE naptára 1950-et mutat! 2012. április 11-én, Király Bélára emlékezve, tudományos konferenciát tartottak az NKE dísztermében, amelyen – többek között – részt vett dr. Szabó Miklós (a ZMNE) egykori rektora, dr. Romsics Ignác történész akadémikus, valamint a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar meghívott hallgatói.



Prof. Dr. Padányi József mérnök dandártábornok (rektor-helyettes) köszöntötte a megjelenteket, utalván arra, hogy milyen nagy jelentősége van a hagyományőrzésnek és milyen fontos állomásnak minősül Király vezérezredes 100. születésnapjára tervezett ünnepi megemlékezés. Sajnálatos, hogy a meghívott előadók (dr. Kaló József, dr. Horváth Csaba, dr. Okváth Imre, dr. Horváth Miklós és Romsics Ignác) az elvtelen, a hazug, a pontatlan és a csúsztatásokkal megtűzdelt dicséretek mellett semmi érdemlegest nem mondtak, vagyis: a “tudományos konferencián” egyetlenegy hiteles adat és/vagy tény nem hangzott el!



Nem untatva a Tisztelt Olvasókat, csupán néhány (többszörösen bizonyítható) pontosítást villantok fel, bemutatva, hogy még napjainkban is folytatódik a gátlástalan hazudozás, a csúsztatás, a magamutogatás és az emberek (a közvélemény) szemérmetlen méretű (valamint tartalmú) félrevezetése.



1/ Ellentétben a konferencián elhangzottaktól, Király Béla ‘56 szeptemberében szabadult a börtönből, de nem Nagy Imrénél, hanem Bata Istvánnál jelentkezett szolgálattételre, szánva – bánva bűneit és bízva abban, hogy a szocializmus építésében rész vehet;



2/ Király Béla nem volt a Nemzetőrség Főparancsnoka, ilyen funkció nem létezett,- Nagy Imre ‘56. október 28-án este, a Nemzetőrség tiszteletbeli parancsnokává nevezte ki Királyt, de Főparancsnokság létrehozását nem engedélyezte;



3/ Király Bélát ‘56, október 31-én az Elnöki Tanács Budapest katonai parancsnokává nevezte ki;



4/ Király Béla a szovjetek második agressziójának kezdetén (november 4-én, a kora reggeli órákban), három gépkocsival, mintegy 30-35 nemzetőrrel dezertált a fővárosból, a Szabadság hegyre, onnan Nagykovácsiba távozott;



5/ Nagykovácsi mellett az ún. Kopasz hegyről nézte, hogy a szovjetek bekerítették kicsiny csapatát, és nemzetőreit magukra hagyva, Ausztriába menekült;



6/ Ausztriából az USA-ba távozott, ahol ‘56. december 30-án az egyik New York-i napilapnak adott fényképes nyilatkozatában azt állította, hogy 8 harckocsival és 300 emberével (Sic!) áttörte magát a Budapestet körülvevő szovjet katonai gyűrűn és némi veszteség árán a Dunántúlra vonult, majd Ausztriába távozott;



7/ Évekkel később (a harckocsikat kihagyván) azt állította (több változatban) hogy egy felderítő Nemzetőr zászlóaljjal (ezt ezredre, majd több ezer főre módosította) távozott a fővárosból;



8/ Újságokban, rádióban és különféle fórumokon azt hangoztatta, hogy ‘56. november 4-én reggel telefonon beszélt Nagy Imrével, aki megtiltotta neki, hogy a szovjetekkel szemben felvegye a fegyveres harcot, de ezt már csak Nagy Imre kivégzése után merte elmondani, mivel tudta, hogy senki sem képes megcáfolni ezt az állítását. Ugyanakkor kérdéses, milyen alapon nyilatkozott úgy a rádióban Nagy Imre, hogy: “csapataink harcban állnak”, ha Budapest katonai parancsnokának telefonon megtiltotta, hogy a szovjet agresszorokra lövessen?



A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király Béla Kőszegnél is cserben hagyta a katonáit (1945. március 29-én) harmadmagával, Paraj századostól ellopott gépkocsival dezertált a várost megközelítő orosz csapatokhoz, később pedig azt állította, hogy 2 ezer (azaz kétezer) embert és több löveget vitt át a szovjetekhez, hogy megóvja a várost a pusztítástól.



Király tehát háromszor dezertált (Kőszeg, Budapest, Nagykovácsi), háromszor érdemelt volna főbelövést, mert a dezertálást a világ minden hadseregében halállal büntetik!



A “tudományos konferencián” az sem hangzott el, hogy Király a Néphadsereg tisztjeként Farkas Mihály felkérésére megrágalmazta az ún. Sólyom tábornoki perben szereplő tábornokokat (ezzel is közreműködve a bitóra juttatásukhoz), vállalva azt is, hogy a Farkas Mihálynak nemet mondó Sólyom altábornagy (vezérkari főnök és a Hadiakadémia parancsnoka) helyett levezényli a katonai díszszemlét, ezért tábornokká nevezték ki (vezérőrnaggyá) és a tábornokok kivégzése után megkapta Sólyom altábornagy akadémiai parancsnoki “bársonyszékét”, valamint a kivégzett Beleznay tábornok Orbánhegyi út 18. sz. alatti lakását (a bennlévő ingatlanokkal együtt).



A tudományos konferencián arról sem tettek említést, hogy Király Béla más tábornokokat és főtiszteket is “besúgott”, de vette azt a bátorságot, hogy például a tábornokok rehabilitálását követően, képes volt kimenni a temetőbe (vezérezredesi egyenruhában) és úgy tenni a gyászolók előtt, mintha patyolat tiszta lenne a lelkiismerete.



A “tudományos konferencia” feladata lett volna Király kitüntetéseinek (elismeréseinek, előléptetésének) és pl. 6 (azaz hat) USA állam díszpolgári címének az ismertetése. Röviden pótolom ezt az “ordító” hiányosságot – Király kitüntetést kapott: Horthytól, Hitlertől, Mussolinitól, Szálasitól (!), Farkastól, Rákositól, Göncztől, Mádltól, Horntól, Medgyessytől – Göncz léptette elő vezérezredessé, Orbán fogadta fel katonai főtanácsadójának, tagja (vezetője) volt számos történelmi egyesületnek, bejárta a fél világot és mindenhol “bekaszálta” az elismeréseket, kitűntetéseket, ünnepléseket.



Mivel bírósági pereskedésbe is bonyolódtam vele (ő indított pert ellenem), de szent esküvel állíthatom, hogy a katonai szakismerete nem ütötte meg egy jelenlegi tiszthelyettes színvonalát, szinte hihetetlen, hogy milyen primitív dolgokat vetett papírra vagy dilettáns módon nyilatkozott a sajtónak, keverte a löveget az üteggel, megjegyezte, hogy a szovjet tűzérség (!) bekerítette, silónak nevezte a légvédelmi lövegek lőszereit tároló ládákat, fogalma sem volt a tűzérség szervezetéről, nem beszélve a térképekre felvitt katonai egyezményes jelekről.



Elhunytról vagy jót vagy semmit, tartja a közmondás. Ennek ellenére nem hallgatható el egy mérhetetlenül hazug tudományos konferencia bírálata, mert én még Király életében is szóvá tettem viselt dolgait és kijelentettem, hogy Király a magyarság történelmének legnagyobb, legszerencsésebb, legügyesebb, legvisszataszítóbb szélhámosa, aki az orránál fogva vezette az embereket, itthon és külföldön egyaránt. Ezt az “eredményes” tevékenységét aranyozzák most be egyes tájékozatlan vagy elfogult személyek, többek között: egy akadémikus (Romsics) és egy hajdani politikai munkás (Horváth Miklós) is. Horváth – ugyan – képzett komisszárként ügyesen utalt arra, hogy Király “1950-51-ben a hadiakadémiát is vezethette”, csupán azt hallgatta el, hogy mit tett ezért…! Romsics akadémikus nem először hazudozott Királyról, a RUBIKON-ban is felvillantotta (Király elhunytakor) selejtes történelmi ismereteit, talán nem is sértődik meg ezért az írásomért, mert anno dacumál több e-mail-ben is figyelmeztettem a hibáktól hemzsegő (Királyról készített) nekrológjára, de valószínű, hogy szeret írni és szövegelni, de nem szeret olvasni.



Sajnálom, hogy (nem először) Király Bélával kellett foglalkoznom, de jó lenne már a történelem területén is “tiszta vizet önteni a pohárba”, mert az embereknek már elegük volt a hazugságokból, kivéve azokat, akik nagyon jól megéltek ebből az undorító, és sok hiszékeny embert megtévesztő jellemtelenségből. Gondoljunk csak nagy hazugjainkra: Kunra, Rákosira, Kádárra, Gyurcsányra, Kókára, Lendvaira, Lamperthre, akik mellett Királynak sem kellett szégyenkeznie, egy korrekt rangsorolásnál “tisztes” helyezésre számíthatna.



Prof. Dr. Bokor Imre



*



KIS MAGYAR HISTORICA




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése