BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett,
Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak,
pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót.
Belépett, és így szólt hozzájuk:
„Békesség nektek!”
Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.
Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételte: „Békesség nektek!
Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”
E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta:
„Vegyétek a Szentlelket!
Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,
s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker,
nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik.
Később a tanítványok elmondták neki:
„Láttuk az Urat.”
De ő így szólt:
„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát,
ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez,
és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok
Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt.
Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!”
Tamásnak pedig ezt mondta:
„Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet!
Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat!
Ne légy hitetlen, hanem hívő!”
Tamás így válaszolt:
„Én Uram, én Istenem!”
Jézus ezt mondta neki
„Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem.
Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jézus még sok más csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára,
de azok nincsenek megírva ebben a könyvben.
Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek:
Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31
*
Mani
más néven MANES vagy MANICHAEUS (szül. 216. ápr. 14. Dél-Babilónia - megh. 274? Gundeshapur), a manicheus vallás alapítója; dualista tanítása szerint a világ a szellem és az anyag, vagyis a jó és a rossz keveréke.
Születése előtt apja, a perzsiai Hamadanból származó Patek belépett egy olyan vallási közösségbe, amely gyakorolta a keresztelést, és önmegtartóztatást hirdetett. Anyja révén Mani rokonságban volt a parthus királyi családdal (ezt 224-ben megdöntötték). Mani életéről annyit lehet tudni, amennyit maga megírt, ill. egyházának a hagyományai megőriztek. Szülőföldjén nőtt fel, és az arámi nyelv keleti változatát beszélte. Egy gyermekkori és egy ifjúkori látomásában is megjelent neki „ikertestvére”, egy angyal, aki másodjára felszólította, hogy hirdesse az új vallást.
Mani Indiába ment (valószínűleg Szindbe és Turánba), ahol sok embert megtérített. Visszatérése után az új perzsa király, I. Sápúr jóindulatúan fogadta, és megengedte neki, hogy egész birodalmában hirdesse a vallását. Mani életének e szakaszáról keveset tudunk, valószínűleg Perzsia nyugati részén tevékenykedett. Megbízhatatlan későbbi hagyomány szerint a birodalom északkeleti vidékén is járt. I. Bahrám perzsa király uralkodása idején azonban a zoroasztriánus papok ellene fordultak, a király börtönbe vetette Gundeshapurban (Belapet), ahol 26 napos kínzás után meghalt.
+
manicheizmus
dualisztikus vallási mozgalom; a Kr. u. III. században alapította Perzsiában Mani, akit a „Fény apostola”-ként és a legnagyobb „Megvilágosító”-ként tiszteltek. Bár a manicheizmust hosszú ideig a kereszténység „eretnek” változatának tartották, valójában önálló vallás volt. Tanainak összefüggő egész volta, szerkezetének, ill. intézményrendszerének merevsége miatt egész története során megőrizte egységét és sajátos karakterét.
Mani Dél-Babilóniában (a mai Irakban ) született. 24 éves korában egy angyal megparancsolta neki, hogy álljon ki a nép elé, s nyilatkoztassa ki hittételeit. Mani ettől kezdve a Perzsa Birodalomban vándorolva hirdette tanait. Kezdetben akadálytalanul működhetett, később azonban az újabb király ellene fordult. Elítélték és bebörtönözték. Huszonhat napi megpróbáltatás után, amelyet követői „a Megvilágosító passiójá”-nak vagy Mani „megfeszítésének” neveztek, elbúcsúzott tanítványaitól, és meghalt (valamikor 274 és 277 között).
Mani a próféták Ádámmal kezdődő, Buddhát, Zarathustrát és Jézust is magába foglaló hosszú sora beteljesítőjének tekintette magát. Az igaz vallás korábbi kinyilatkoztatásait korlátozott érvényűeknek tartotta, mivel azok egy nyelven és egy néphez szóltak, ráadásul későbbi híveik szem elől tévesztették az eredeti igazságot. Mani a minden más vallást felváltó egyetemes üzenet hordozójának tekintette magát. A torzítások elkerülése és a tan egységének megőrzése érdekében hitelveit írásban rögzítette, és ezeket az iratokat még életében kánonba foglalta.
A manicheus egyházra kezdettől fogva a buzgó - az egész világra kiterjedő térítő szándék volt jellemző. Mani sürgette, hogy írásait fordítsák le minél több nyelvre, és nagyszabású missziós programot szervezett. A manicheizmus gyorsan terjedt nyugatra. Egyiptom felől elterjedt Észak-Afrikában (ahol az ifjú Augustinus, a későbbi Szent Ágoston is időlegesen áttért rá), és Kr. u. 300 után nem sokkal elérte Rómát is. A IV. században ért a csúcspontra nyugati terjeszkedése: Dél-Galliában és Hispániában is virágzott a manicheus egyház. A keresztény egyház és a római állam heves támadásainak eredményeként azonban az V. század végére csaknem teljesen eltűnt Nyugat-Európából ez a hit, a VI. században pedig a birodalom keleti tartományaiból is.
A manicheizmus már Mani élete során teret hódított a perzsa Szászánida Birodalom keleti tartományaiban. Magában Perzsiában a manicheus közösség a súlyos üldöztetések ellenére is egészen addig megmaradt, mígnem a X. században a muszlim Abbászidák kezdeményezte támadások miatt az egyház vezetője Szamarkandba (ma Üzbegisztánban) helyezte át a székhelyét.
A vallás keleti irányú terjeszkedése már akkor megkezdődött, amikor a VII. század elején Kína meghódította Kelet-Turkesztánt, s ezzel újra megnyíltak a karavánutak. Egy manicheus misszionárius már 694-ben eljutott a kínai udvarba, és 732-ben császári rendelet engedélyezte a vallás szabad gyakorlását Kínában. Amikor Kelet-Turkesztánt a VIII. században meghódították a török ujgurok, egyik vezetőjük felvette a manicheus hitet, és az állam 840-ben bekövetkezett bukásáig ez maradt az államvallás. A manicheizmus Kelet-Turkesztánban valószínűleg egészen a XIII. századi mongol invázióig tovább élt. Kínában 843-ban betiltották, de az üldöztetések ellenére legalább a XIV. századig fennmaradt.
A középkori Európában az ún. neomanicheus szekták formájában ismét felszínre bukkantak a manicheizmuséihoz hasonló tanítások. A pauliciánusok (Örményország, VII. sz.), a bogumilok (Balkán, X. sz.), valamint a katharok vagy albigensek (Dél-Franciaország, XII. sz.) hite sokban hasonlított a manicheizmusra, amely valószínűleg hatott is rájuk. Nehezen bizonyítható azonban, hogy közvetlen történelmi kapcsolat fűzte volna őket Mani vallásához.
Mani valóban ökumenikus és egyetemes vallást akart alapítani, amely integrálta volna a korábbi, főleg Buddha, Zarathustra és Jézus nevéhez fűződő kinyilatkoztatások „részleges” igazságait. A puszta szinkretizmuson túl azonban egy olyan igazság kinyilatkoztatására is törekedett, amelyet sokféle formában lehet átültetni az őt befogadó kultúrákba. A manicheizmus ennek következtében a kulturális kontextustól függően egyaránt hasonlíthat az iráni és indiai vallásokra, a kereszténységre, a buddhizmusra és a taoizmusra.
Lényegét tekintve a manicheizmus a gnoszticizmus egy fajtája. A gnoszticizmus dualisztikus vallás volt, amely a spirituális igazság különleges tudása (gnószisz) révén ígért üdvözülést. A gnoszticizmus többi formájához hasonlóan a manicheizmus is azt tanította, hogy az e világi élet elviselhetetlenül fájdalmas és gyökeresen gonosz. A belső világosság avagy gnószisz azonban felfedi, hogy az isteni természetben osztozó lélek az anyag gonosz világába hullott, és a szellem vagy értelem (nousz) segítségével meg kell menteni. Önmagunk ismerete azon igazi lényünk felfedezését jelenti, amelyet addig elhomályosított a testtel és az anyaggal való keveredésből fakadó tudatlanság, ill. az önmagáról való tudás hiánya. A manicheizmusban az önismeret azt jelenti, hogy valaki saját lelkét az isteni természet részének és a transzcendens világból származónak tekinti. A tudás lehetővé teszi, hogy az egyén felismerje: noha az anyagi világban kell élnie, nyomorúságos körülmények közepette, örök és immanens kötelékeik főzik továbbra is a transzcendens világhoz. Így hát a tudás az üdvözülés egyetlen módja.
Az emberi lét, Isten és a világmindenség igaz természetének és küldetésének üdvözítő ismeretét a manicheizmus bonyolult mitológiában fejezi ki. E mitológiát minden részletében egyetlen gondolat hatja át: a lélek elbukott, elvegyült a gonosz anyaggal, majd a szellem vagy nousz felszabadítja. A mitikus történetnek három szakasza van. A régmúltban még elkülönült egymástól a két szögesen ellentétes szubsztancia - a Lélek és az Anyag, a Jó és a Gonosz, a Fény és a Sötétség. Ezt követi a középső (a jelennek megfelelő) periódus, amelynek során a két szubsztancia összekeveredik. A harmadik, eljövendő korszakban az eredeti kettősség ismét visszaáll. Az igaz ember lelke halálakor visszatér a Paradicsomba. A testi dolgokhoz - a paráználkodáshoz, a gyereknemzéshez, a javak birtoklásához, a földműveléshez, a húsevéshez és a boriváshoz - ragaszkodó ember lelke viszont arra ítéltetik, hogy testek sorozatában szülessen újjá.
Csak a hívők egy kis része követte a manicheizmus által megkövetelt szigorúan aszketikus életmódot. A közösség így két részre oszlott: a kiválasztottakra, akik képesnek érezték magukat a szigorú törvények betartására, és az egyszerű követőkre, akik munkával és alamizsnákkal támogatták a kiválasztottakat.
A manicheus szertartásoknak az imák, az alamizsnálkodás és a böjtölés voltak az alapelemei. Közösségi életük fontos részét alkotta még a gyónás és a himnuszéneklés. A manicheus szentírás kánonjába hét, Maninak tulajdonított, eredetileg szír nyelven írott munka tartozott. A manicheizmus középkori kihalásával elveszett iratok egy részét sikerült újra felfedezni a XX. században a kínai Turkesztánban, ill. Egyiptomban.
TEREBES ONLINE LEXIKON
*
Pap Gábor:
Mani püspök és hagyatéka
a Manicheizmus, azaz az érdeknélküli szeretetvallás
*
Búsulni sohasem tudtam,
Míg szeretőt nem tartottam,
De mióta azt fogadtam,
Búsulni is megtanultam.
Bú az élet, mindig búval,
Nem vagyok szabad magammal.
Nem vagyok szabad magammal,
Az én kedves galambommal.
Élet, élet, betyár élet,
Mivel vagyok adós néked?
Lerovom az adósságom,
Ha meghalok, azt sem bánom.
*
RABSÁG
1)
Rabszolgai állapot.
Örök rabságban szenvedő feketék.
2)
Hadi foglyok sorsa.
Két évi rabság után az ellenség földéről haza térni.
3)
Börtönbe zárt személyek élete.
"A harcz kitört, a harcz lefolyt,
Két vitéz úrfiak,
Szilágyi s Hagymás Sztambulon
Rabságra juttanak.
Rabság nehéz láncz, hős karom,
Miért nem vagy te szabadon?"
Vörösmarty.
4)
Átv. ért. egy vagy másképen lekötelezett állapot. Házasság rabság. (Km.). 5)
Szintén átv. ért. a ,polgári szabadság' ellentéte.
"Ez-e a szabadság,
melyet a mi édes eleink vérek kiontásával kerestenek?
Nem szabadság, hanem rabság."
Gr. Eszterházy M. nádor Rákóczi Györgyhöz, 1644-ben.
+
RABIGA
A régieknél, nevezetesen, rómaiaknál jelvényes iga,
mely alatt a hadi foglyoknak át kell bújniuk,
meghódolásuk jeléül.
Innen a subjugo (megigázom) kifejezésnek eredeti értelme.
Átv. ért. azon teher, nyomás, sanyarúság,
melyet a rabnak szenvednie kell; máskép: rablánc.
Rabigában szenvedni; rabigát viselni; lerázni a rabigát.
"Majd töröktől rabigát vállainkra vettünk." (Kölcsey).
(CZUCZOR-FOGARASI SZÓTÁR)
*
Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régesrégen nem láttalak
Ha nem látlak babám vasárnapig
Megszakad a szívem addig
ájdá dáj-dáj-dáj
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem.
De én arra babám nem hallgattam,
Titkon szeretőt tartottam.
ájdá dáj-dáj-dáj
Titkon szeretőt tartani,
Bajos azt elfelejteni.
Már ezután babám olyat keress,
Akit könnyen elfelejtesz.
ájdá dáj-dáj-dáj
*
S.k.
Mindent saját kezűleg
Kényszer-ezermesterkedés a nyomor miatt?
Életveszélyes kontárkodás és kuruzslás és a többi
*
Szereptévesztés
Pl. amikor a bíró lenne a meccs főszereplője
Vagy amikor a vasárnapi apuka nagypapát „játszik”
*
Kamu
Életed díszletek között folyik,
A ruhád is csak jelmez, arcod álarc,
Viselkedésed felvett szerep, italod kamu
*
Guiness rekord
Életed egyetlen megtartó célja,
hogy valamilyen mérhető teljesítménnyel kirukkolhass?
*
Nosztalgia
Ez nem egy kellemesen bizsergető emlékidézés,
hanem egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most”-ból
*
Félkarú óriás
Van autó, de nincs motorja
Lenne egy társaság, de nincs lelke
*
Mindig csak jobb híján,
Mindig csak kénytelen-kelletlen
Mindig csak átmeneti megoldás, életbuherálás
*
Zsákbamacska
Csak a gyermekszülés után derül ki, kit vettél el?
A rangsorban életfogytiglan a második helyre kerülsz
*
A minőségi éhezés
A mennyiséggel soha nem laksz jól
Íztelen és emészthetetlen mindennapi kenyerünk
*
ADY ENDRE
KOCSI-ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
*
Egy egész és két fél rész
Az egy egész ember test és lélek,
Amit fogalmilag el lehet-kell különíteni,
De miért kéne teljesen elválasztani
Vagy neadjisten: szembeállítani,
Vagy az egyiket a másiknak alárendelni stb.?
Aminek a következményét láthatjuk
Pl. a humán-reál tudományok viszonyában,
és az európai orvoslás materializmusában
*
Minden egész eltörött?
Vallás – varázslás – művészet - gyógyítás
Gesamkunstwerk: színház – zene – tánc - ének
Szellem – test – lélek
Komoly vagy könnyű zene
Magas vagy alacsony kultúra
Stb. stb. stb.
*
Az utolsó magyar hóhér
MTV, Múlt – kor
*
Én vagyok a falu rossza,
Engem ugat minden kutya.
Kusti kutya ne ugassál,
Nem vagyok én rosszabb másnál.
Más is van rossz a faluba,
Mégsem ugatja a kutya.
Ma megiszom a pénzemet,
Holnap a becsületemet.
Se pénzem, se becsületem,
Nem is félek, hogy elvesztem.
Amért én mindig dúdolok,
Csak mutatom, hogy víg vagyok.
Sír a szemem, kacag a szám,
Most fáj a szívem igazán.
*
Differenciálódás vagy szembenállás
Amatőr vagy profi sport
Dilettáns, naív vagy nagy művészet
Kívülálló áltudós – belül álló szakmabeli
Laikus vagy klerikus
Tanár vagy tudós
*
Semmit csináló
"– Ezt én is szeretem – mondta Róbert Gida.
– De hogy mit szeretek csinálni? Semmit!
– Hogy csinálsz Semmit? – kérdezte Micimackó,
egy darabig elgondolkozva.
– Úgy, hogy mikor rád kiáltanak,
éppen mikor indulsz, hogy csináld:
“Mit csinálsz, most Róbert Gida?” –
és azt feleled: “Ó, semmit!” –
és mész, és csakugyan nem csinálsz semmit.
– Ahá – mondta Micimackó.
– Most majd ilyenféle dolgot csinálunk, ami semmi.
– Ahá – mondta újra Micimackó.
– Az ember csak megy, odahallgat olyasmire,
amit úgysem hall, és nem izél semmivel.
*
Bratyizó
Bizalmaskodó
Hogy ityeg a fityeg?
Amikor pl. a tanár haverkodik a diákjaival,
majd csodálkozik, ha ők (vissza)élnek a lehetőséggel…
(A tisztelet kivívása/megőrzése helyetti népszerűséghajkurászás)
*
Erdélyország az én hazám, nem német,
Odavágyik az én szívem, míg élek.
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni,
Úgy szeretném csak még egyszer meglátni!
Az a vonat, ha elindult, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki én utánam kesereg,
Azt kívánom, a jó Isten áldja meg!
Édesanyám, ha kend tudná, amit én,
Milyen gyenge szívű fia vagyok én.
Ha kiülök a tornác küszöbjére,
Vágyik szívem a régi szeretőmre.
*
Babaház
Nóra kitörése a babaházból
A magaddal szembeni kötelességmulasztás
*
Létra
Létrafokok
Ranglétra – szamárlétra
Jákob lajtorjája fel az Égi országba
*
Átevickélő
Arra blazírozni,
hogy kegyelemkettessel átcsúszol az életvizsgákon
*
I do my best
Felkötni a gatyát és
beleadni apait-anyait:
mindent bele!
*
Szem-száj
Szemmel verni – szóval ölni
A gazda szeme hizlalja a jószágot
A kertész szava serkenti a növényeit
*
Háromszög
A lánynak kell szerelmet vallanod,
De a szüleitől kell megkérni a kezét
*
Weöres Sándor:
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
+
Koncz Zsuzsa –
Ki minek gondol (Weöres Sándor)
*
Odúlakó
"Nekem nyugalom kell.
És azért, hogy békében hagyjanak,
egy kopejkáért rögtön eladom az egész világot.
A világ pusztuljon-e el - vagy én teát ihassak?
Azt felelem: inkább a világ pusztuljon el,
csak én ihassak mindig teát!"
(Feljegyzések az egérlyukból)
*
Nem mindegy
Birtokolni vagy bitorolni
Törekedni vagy törtetni
Abálni vagy zabálni
Elérteni vagy félreérteni
A sportért vagy a sportból élni
Ügyesnek lenni vagy ügyeskedni
Érdekes ember vagy érdekember
Barátkozás vagy bratyizás
*
Édesanyám rózsafája,
Engem nyílott utoljára.
Bár soha sem nyílott volna, nyílott volna,
Maradtam volna bimbóba. hate-ha.
Édesanyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem.
De én arra nem hajtottam, nem hajtottam,
Titkon szeretőt tartottam. hate-ha
Én vagyok az, aki nem jó,
Felleg-ajtó nyitogató.
Nyitogatom a felleget, a felleget,
Sírok alatta eleget. hate-ha
*
Bír
Bírlak
Birtok
Bírvágy
Birtokolni
Birodalom
Birtokba vesz
Birtokháborítás
*
Eufemizmus
A bűnt bocsánatos csínnyé bagatellizálni
Az ordas hazugságot füllentésnek nevezni
A magzatgyilkosságot abortusznak keresztelni
*
Ró
Felróni
Rovott múltú
Sok van a rovásán
Rovásírás – a rovására írni
*
Támadva védekező
Abszolút pofátlanság az is,
amikor a tolvaj kiált „Tolvaj!”- t
*
Einstand
Elhappolni, lenyúlni, szajrézni
Rekvirálni, zabrálni, kommunizálni
*
Pincsikutya
Lemész kutyába
S minden emberi méltóság előtt hajbókolsz
*
Kimazsolázó
Isten dicséred a rózsa illatáért,
De ha megszúr egy tüske, máris káromlod
*
Nem ön-azonos
Másnak adod ki magad
De nem tréfából vagy haszonszerzésből
De úgy, hogy magad sem tudsz róla - holtodiglan
*
Ingyen örökség
Csak tiszta forrásból
A közmondások nem hazudnak
Letisztult és kipróbált életbölcsességek
*
Ha lehull a függöny, vége a protekciónak
*
„Egy éjjel hazafelé menet
idegen kutyára bukkantam,
aki hazakísért, és nem akart elválni tőlem,
meg akartam tartani,
de apám nem engedte,
láttam, hogy veszi a puskáját, és kimegy a házból,
amikor visszajött, számon kértem, mit csinált kint,
röviden csak annyit válaszolt, a kutya veszett volt…”
CSONTVÁRY
*
„ Őrizkedj az embertől,
mert ő az ördög eszköze.
Isten teremtményei közül ő öl sportból, pénzért, hírért.
Igen, megöli a testvérét,
hogy megszerezhesse annak vagyonát.
Ne hagyjátok elszaporodni,
mert elpusztítja saját otthonát, de a tiéteket is.
Űzzétek el, hajtsátok vissza az embert a dzsungel sűrűjébe,
mert ő a halál hírnöke. ”
(A majmok bolygója)
*
Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most.
Az én lábam kijárja,
Csak a padló kiállja.
Fehér rózsa, tulipán,
Húzzad nótám te cigány!
Három éjjel, három nap,
Nem elég a házamnak.
Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez.
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik legyaláz.
*
Kinek gézengúz a gazdája,
annak kótyomfity a szolgája.
*
Kultúra
Minden, ami van, másként is lehetne
Miért pont így, és nem másként viselkedünk?
*
Aranyketrec
Aranykalitkába - zárva rab - a madár
*
Mindhalálig
Utolsó töltényig
Utolsó csepp vérig
A szabadságért, ha egy íznyi,
Talpon állunk mindhalálig vívni
*
Pesti srácok
A tudatlanság bátorsága?
Molotov koktéllal a Vörös hadsereg ellen?
A városi gerillák, utcai harcosok hazai pályán
*
Sírvers
Itt nyugszunk honfi,
Vidd hírül a többi magyarnak,
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza
*
Atomháború
Amikor a győztes is vesztes
Vagy lehet egy atom-biztos bunkerből lövöldözni?
*
Pozitív-negatív motiváció
Az állam kivezényelhet a frontra,
A hazámért önként is onthatom a vérem
*
Kenyér
Kenyérkereset
Kenyeres pajtások
Kegyelemkenyéren élő
Házi kenyér – gyári kenyér
A száműzött keserű kenyere
A kenyér, az ostya mint Jézus teste
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
*
Uraságtól levetett ruhák és ideák
*
Felszentelt templom
Testünk a szentlélek temploma
*
Szülőház – lakóház - halottasház
*
Ki minek a mestere, annak a hunczutja.
Ki minek nem mestere, hóhérja az annak.
*
PETRARCA
LXI. SZONETT
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;
áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj ive, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szivembe vésve mélyen.
Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak:
és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.
Weöres Sándor fordítása
*
„A sokféle tudomány közül
egyedül a régi korokéval foglalkoztam,
mert a magam korával mindig annyira elégedetlen voltam,
hogyha a kedveseimhez való szeretet nem húz hozzá,
bármilyen korban inkább kívántam volna születni.
Hogy ezt a magam korát elfelejtsem,
lélekben más korokban igyekeztem élni.”
PETRARCA
*
Gyerekmondások
Cserebere fogadom, többé vissza nem adom
Aki mondja másra, az mondja magára
Nem „mutiba” készült
*
Akkor szeretnek minket igazán,
Amikor már nem vagyunk,
És nem az örömökért, amiket adtunk,
Hanem a fájdalmakért, amiket kaptunk
(Móra Ferenc)
*
Az idealizmus lábujjhegyen jár
*
Mintha ő fújná a passzát szeleket
*
»Természete a magyarnak,
Hogy jussait nem hagyja,
De ha vele bánni tudnak,
Az ingét is odadja.«
*
HAJLÉKTALAN
Radulovic Zsuzsanna
2012. április 6. 16:16
Auchan Csömörnél ma délután
tisztelettudóan leszólított
egy idősebb hajléktalan látszó ember.
Aki annyit mondott,
hogy nem szereti ezt mondani ,
meg ő nem akar koldulni
csak enni szeretne .
Ezért ha nem okoz nekem problémát
akkor egy kis élelmiszer támogatást elfogadna.
Mivel akkor indultunk bevásárolni a kislányommal,
mondtuk neki hogy kb.1 óra mulva jöjjön vissza a kocsinkhoz.
Szűk 2 óra mulva végeztünk is, gondolva az öregre is.
Külön szatyorba 1 kenyeret , 1 tejet , 1 rúd párizsit pakoltunk.
Mint kik jól végezték dolgukat pakoltunk be a kocsiba ,
mikor a lányom meglátta 3 sorral lejjebb az öreget
és mondta hogy szóljak neki.
Felém fordult, én intettem neki hogy jöjjön oda.
Átadtuk neki a szatyrot,
mire félve visszakérdezet, hogy ezt mindet neki ?
Meg elcsukló hangon,
hogy még soha senki nem ment vissza mikor azt mondták neki.
És le is tett rólunk is !
Még egyszer megköszönte,
és kellemes ünnepeket kívánt majd elment.
Indulás elött még szöszmöszöltünk (pl. ivás, vetkőzés, stb..),
mikor bekopogott az ajtó üvegén és annyit mondott:
- Ha úgy gondolom hogy szükségem lehet rá,
akkor keressem meg és bármikor áll a rendelkezésemre !
Ezzel mondattal egyidejűleg a kezembe nyomta önéletrajzát .
Köszönt és távozott !!!
Hazaérve kezembe vettem az önéletrajzát, és elolvastam..
(Amit kivonatolva leírok):
Név: Csengery László Imre (1954)
Levelezési Cím: BP,1106 Jászberényi út 47/e
E-mail: csengerylaszloimre@gmail.hu
Tel.:30/754-4778
Iskolai v.:
Bagi Ilona Finommechanikai és Műszerészipari Szakközépiskola
gépgyártási technológus stb..
Eltűnődtem,
hogy sajnos a mai világban bármikor bármelyikünk járhat így !
Ezért tisztelettel megkérnélek benneteket,
osszátok meg hogy minél többen olvassák,
és ezzel esélyt kaphasson arra
hogy bármilyen munkával kapcsolatban esetlegesen megkeressék !
(Kaptam, megosztom! )
*
Két kicsi kecske - dalszöveg
Két kicsi kecske baktat a hegyre,
Friss hegyi gyepre fel.
Az egyik jobbról jön, a másik balról jön.
Két kicsi kecske, táncos a kedve,
S így mekeg egyre: meeeeee,
De jó lesz majd a reggeli zöld mezőn!
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár!]
Két kicsi kecske friss patakocska partjait éri el,
A víz oly gyorsan fut, a habja csakúgy zúg,
Széles a medre, két kicsi kecske, ugrani egy sem mer,
De ott egy palló, ott vezet át az út.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Két kicsi kecske szembe sietve máris a pallón jár,
De csak középig ér, mert sajnos szűk a tér,
S két kicsi kecske, nagy fenekedve állanak szemben már,
Itt egymás mellett két gida el nem fér.
[Hej-hó, (hej-hó,) hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
Így szól (így szól), ha jártál arra már(arra már)
Fenn a hegy tetején, hol selymes pázsit vár.]
Egy kicsi kecske vissza, ha menne baj sose lenne ám,
De egyikben sincs ész, csak farkas szemet néz.
Két kicsi kecske szarvait szegve ölre is megy most lám,
Míg mind a kettő vízbe potyog és kész.
[Hej-hó,(hej-hó,)hollári-hoppla-hó!
Zöld rét (zöld rét) füvében volna jó (volna jó)!
A két kis kecske tudja már,
Hogyha nincs aki enged, végül bajjal jár.]
Meeeeeeeeeeee.
Psota Irén előadásában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése