BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE
ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA
SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK
Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem.
Mér nem termettél meg
Minden fa tetején?
Minden fa tetején,
Diófa levelén.
Minden fa tetején,
Diófa levelén,
Hogy szakajtott vóna.
Minden szegény legény.
Én is szakajtottam,
De elszalajtottam
Szelid galamb helyett,
Vadgalambot fogtam.
A szelid galambnak
Tiszta búzát adnak,
De a vadgalambnak
Még rozsot sem adnak.
***
Gyere ki Kata,
Megharap a kutya.
Elkapja a gatyámat,
Lereped a rojtja.
Hej Éva, Éva,
Megérett a szilva.
Kettő-három van rajta,
Telítve az alja.
Erre gyere, erre,
Tudják mer nem erre.
Ördög bújik beléje,
Egye meg a fene!
***
A gombosi halastó, halastó,
Beleestem kocsistól, lovastól.
Gyere babám váltsál ki belőle,
Ne hagyjál a halastó vizébe.
A gombosi híd alatt, híd alatt,
Nagyvásár van az alatt, az alatt.
Eladom a kocsimat, lovamat,
Rajta való szerszámot, magamat.
A gombosi híd alatt, híd alatt,
Lányok sütik a halat, a halat.
Fehér tányérra rakják, rárakják,
A legénynek úgy adják, úgy adják.
***
Aki leány akar lenni,
Nem kell annak férjez menni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok férjhez menni.
Aki legény akar lenni,
Nem kell annak megnősülni.
Én is az akarok lenni,
Nem is fogok megnősülni.
A világon míg én élek,
Nem jönnek be a legények,
Csikorog az ajtó, ablak sarka,
Jön a szeretőm a csinos, barna.
Ha barna is, de nem cigány,
Szeret az engem igazán.
Csikorog az ajtó, ablak sarka,
Jön a szeretőm a csinos, barna.
*
A Törvény alatt vagy felett…
Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény
alatt.
A test cselekedetei nyilvánvalók:
paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás,
mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés,
harag,
veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés,
részegeskedés,
tobzódás és hasonlók.
Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam,
hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el
Isten országát.
A Lélek gyümölcsei pedig:
a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hűség,
szelídség, önmegtartóztatás.
Ilyenek ellen nincsen törvény.
Akik pedig Krisztus Jézuséi,
megfeszítették testüket a vétkekkel és a
kívánságokkal együtt.
Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!
Gal 5,18-25
*
Szó – szólás
Jajszó, indulatszó, vezényszó,
Zeneszó, jelszó, jó szó, idegen szó
Parancsszó, előszó, utószó, szószóló
Elszólás, megszólás, hozzászólás, beszólás
*
A hatalom
megbocsátja a régi vétket,
akár egyetlen későbbi érdemért –
És ez vajon igaz ez megfordítva is?
*
Akié a birtok, aki a főnök,
az diktálja, mi legyen a (politikai) hit/vallás?
*
Szókincs
Szajha, kéjhölgy, bárnő, lotyó, utcalány, prosti
Rosszlány, örömlány, hetéra, perdita, kurva stb.
*
Kín-csiki
Agyoncsiklandoz
*
Isten hozott – az ördög vigyen
*
Alá’ szolgája
Alázatos szolgája
Servus humilissimus
*
Utak
Keresztutak
Fő- és mellékutak
Tévutak – kerülőutak
Zsákutcák – járhatatlan utak
Titkos utak és alagutak és útvesztők
(labirintusok)
*
Bibi
Horzsolás
Kis karcolás
Mély vágás, szúrás
Halálos sebet ejteni
*
Nagy szavak?
Amire mérget vennék
Akiért tűzbe tenném a kezem
Akiért a világ végére is elmennék
Amiért élni, s így meghalni is érdemes
Ha mindenki elhagy, én Téged akkor sem
Akiért akár el is kárhozok, akiért a pokolba is…
*
Kvalifikációs szintek
Ami mindenkitől elvárható,
Ami már erkölcsi érdemnek számít,
Amitől hős és szent lesz/lehet valaki
*
Karhatalom és tömegoszlatás
A lovas rendőrök kardlapozásától a vízágyúig
És a gumibot és a könnygáz – plusz a gumilövedék
*
Lefegyverzett nép
A fegyvereket kötelező beszolgáltatni
Fegyverviselési engedély – különleges indok
Vadászok és a náluk levő vadászfegyverek száma
*
Az öngyilkos rendőrök
Hátulról fejbe lövi magát?
És persze mindig magánéleti problémái miatt …
*
Félrehallás
- Vádlott álljon fel! Ítélethirdetés következik!
- A halmazati büntetése kötél.
- Öt év?
- Nem. Kötél.
*
Nem mindegy
Csempézni vagy csempészni
Amnéziát vagy amnesztiát kapni
Felfüggesztenek vagy felakasztanak
*
Aktív és passzív
Nyelvtudás – vagyon – állampolgár
Szerelmi partner – játék – igeragozás
*
Individualizmus és piacgazdaság
Mindenkinek saját telefon, számítógép, tévé – sőt:
autó!
(Bezzeg a régi szép időkben, amikor összejártak a
szomszédok
Most ez kocsmákban, közös meccsnézés formában?)
*
Remote controll
Távirányított, kézi vezérlésű
készülék, bomba, robot és ember -
gyalogsági aknaszedő fogoly vagy robotgép
*
Csereszabatosság
Kompatibilitás – összeilleszthetőség – világnorma
Dugasz és konnektor – áramfeszültség stb. stb. stb.
*
A társadalmi rang
A foglalkozások presztízse
A társadalom rétegei és I. és II. stb. osztályai
Örökletes kasztok és egyéni-kollektív mobilitás
*
Alkalmazkodni
A változó környezethez
A készen talált családhoz, szomszédsághoz
Az időjárási viszonyokhoz, napszakokhoz
A társadalmi-politikai berendezkedéshez
Az oktatási intézményekhez, a társakhoz
A focicsapathoz és a bíráskodáshoz
*
Káros tudás
Ha előre látnák, mi lesz velünk,
akkor legtöbben öngyilkosok lennénk,
hogy ennek elejét vegyük?
Ezért van, hogy a mai „jósok” csak jót jövendölnek?
Egyáltalán: miért szeretnénk ismerni a jövőnket???
*
Cassandra
balsorsú jósnő,
Apollón beleszeretett és tévedhetetlen jóstudományt
ígért neki.
C. látszólag engedett az unszolásnak,
de amint jóstehetséget elnyerte, visszakozott.
Büntetése az lett, hogy jóslatainak soha senki nem
adott hitelt,
pl. mikor Párisz hazatért Trójába Helénával,
megjósolta a borzalmakat, ám őrültnek hitték a
trójaiak.
Neve a megvetett jóslatok révén fogalommá vált
*
Hazaszöktek
a kitelepített németek
Tóth Ágnes, az MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató
Intézetének igazgatóhelyettese, legújabb könyvében a kitelepítés után
visszaszökött magyarországi németek történetét tárja olvasói elé.
A feladat nem volt egyszerű, hiszen a szerző olyan
témát dolgozott fel, amellyel kapcsolatban a hivatalos szervek nagyon kevés
iratot hagytak hátra. Tóth Ágnes ezért a levéltári források tanulmányozása
mellett az „oral history” módszerét is alkalmazta. A könyv alapjául szolgáló
interjúkat pedig nem kiegészítő forrásnak, hanem „a forrásnak” tekintette. Ez
egyébként azért is nagy jelentőségű, mert az események óta eltelt több mint
hatvan év következtében már nem sokáig lesz lehetőség az érintettek
megkérdezésére.
A mű első
fejezetében magáról a kitelepítésről értekezik a szerző. Kiderül, hogy az egyes
pártok szavazóbázisának kialakítása és a földosztás sikeres végrehajtása
érdekében a magyar kormány maga kérte 1945. május 26-án több százezer német
kitelepítését. A politikai elit tehát a kitelepítés tényéről nem a Potsdami
konferencia határozatainak következtében – „csupán” a kollektív bűnösség elvét érvényesítve
– döntött. Az első szerelvények 1946. január 19-én indultak Budaörsről, a cél
pedig – ekkor még – Németország nyugati megszállási övezete volt. Az országban
maradt mintegy 230 ezer német nemzetiségű személy nagy részét pedig
megfosztották vagyonától, politikai jogaitól, a munkavállalás és a lakóhely
megválasztásának szabadságától.
Ilyen
körülmények között szinte érthetetlen, hogy sokan miért döntöttek mégis a
teljes létbizonytalanság, az illegalitás, vagyis a hazatérés mellett. Ezekre a
kérdésekre Tóth Ágnes az interjúk kiértékelése révén keresi a választ, és a
könyv második fejezete is ennek módszereit mutatja be. A statisztikában,
kevésbé járatos olvasó számára kissé szárazabbnak tűnő fejezet után a tematikus
elemzés során átfogó képet kapunk a visszaszököttek helyzetéről, identitásuk
komplexitásáról, arról, hogy ők maguk hogyan élték meg a kitelepítést, milyen
körülmények fogadták őket „új hazájukban”, illetve, hogy miért döntöttek az
illegális visszatérés mellett.
Az elűzetés
nagyban érintette önazonosságukat, érthetetlen volt számukra, hogy büntetésük
alapját hogyan képezheti a nemzeti hovatartozás. Nem csoda, hogy saját sorsukat
sokan a zsidókéval állították párhuzamba. A „svábság” azonban Németországban is
megbélyegzést jelentett. „Ezek ott kint úgy néztek ránk, hogy mi valami
gazemberséget csináltunk Magyarországon, és azért lettünk kitelepítve.”– mondta
az egyik interjúalany. A beilleszkedést tehát nehezítette a bizalmatlanság,
valamint a kiszolgáltatottság, amit elsősorban a hely- és a nyelvismeret hiánya
okozott. (A magyarországi németek ugyanis a német nyelv tájnyelvi változatait
beszélik.)
Mindezek
nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy sokan a hazatérés mellett döntöttek.
Minden nélkülözhetőt pénzzé tettek, az útra vonatkozó információkat pedig - hol
lépjék át a határokat, mennyit kérnek a vezetők - általában a már korábban
hazatért ismerősöktől szerezték be. A velük szembeni azonnali fellépésre a
határőrségnek, a határrendőrségnek és a politikai rendőrségnek volt
jogosítványa, amelyek igyekeztek is őket az állam biztonságára, valamint a
közbiztonságra veszélyes elemeknek feltűntetni. A szerző ennek ellenére
hangsúlyozza, hogy a hazatérés lehetőségét sok esetben éppen a fent említett
szervek tették lehetővé azáltal, hogy szemet hunytak néhány kisebb csoport
érkezése felett.
Különösen
izgalmas olvasmánynak bizonyulnak a mű utolsó fejezetében közölt interjúk,
amelyek a közösség sorsának megismerése után az egyéni életutakba engednek
bepillantást. Kiderül, hogy a hazaérkezőknek minden esetben számolniuk kellett
a kitoloncolás lehetőségével, amit egyébként a magyar hatóságok jogi
szabályozás hiányában illegálisan végeztek. A kitoloncoltak többsége azonban
szinte azonnal megkísérelte a visszatérést, így olyan eset is előfordult, hogy
az illetőt a határőrök először beengedték az országba, Pécsett viszont
elfogták, Pestre szállították a toloncházba. Három hét elteltével
visszatoloncolták volna Ausztriába, ha Hegyeshalomnál nem áll meg a vonat. Itt
ismét elengedték, így tért vissza a szülőfalujába. Volt olyan település, ahol a
hatóságok majdnem minden éjjel razziáztak és „a gyereket keresték. Mert ha a
gyerek megvolt, akkor a szülő feladta magát”. Több interjúalany említi, hogy
egy nagy ládában, vagy a dunyha alatt kellett átvészelnie a razziákat.
Tóth Ágnes
munkájának legnagyobb érdeme éppen abban áll, hogy a kitelepítést az érintettek
egy csoportjának, a hazatérőknek a szemszögéből, a velük készített interjúk
alapján tárgyalja. A visszatérés, valamint a Németországban maradás
motivációira, az identitás, az integráció azonosságaira és különbözőségeire
azonban – a szerző véleménye szerint is – csak a közösség többi tagjának – a
Magyarországon maradottaknak, valamint a Németországban letelepedőknek – a
megkérdezése révén kaphatunk részletesebb választ. Reméljük, ezek az elemzések
sem váratnak már sokáig magukra.
Tóth Ágnes: Hazatértek –
A németországi kitelepítésből visszatért
magyarországi németek megpróbáltatásainak emlékezete.
Gondolat Kiadó, Budapest, 2008. 376 o.
*
A SZÍV
ERŐSEBB MINT AZ ÉSZ
Toldy Mária:
A múlt
tovább kísér, mint árnyék,
Emléked él,
most is varázs még.
Hiába
tudjuk- vége, kész
A szív
erősebb, mint az ész.
Szécsi Pál:
Remélsz
akár, vagy vársz megadással,
Lázadni kár,
ragad magával
No lám, a
szándék oly kevés
A szív
erősebb, mint az ész.
Toldy Mária:
Még itt vagy
velem, oly furcsa.
Rejtelmet
áraszt minden óra
Egy
álomvilág, mely ködbe vész
A szív
erősebb, mint az ész.
Szécsi Pál:
Érezz
bárhogy is - szabad magányban
Vagy
boldogság rácsába zárva.
Mindegy mit
vársz, vagy mit remélsz
A szív
erősebb, mint az ész.
Toldy Mária
Azt hitted -
elhatározás csak,
És megszűnik
majd a varázslat.
De lám, a
szándék oly kevés
A szív
erősebb, mint az ész.
A múlt
tovább kísér, mint árnyék,
Emléked él,
most is varázs még.
Hiába
tudjuk- vége, kész
A szív
erősebb, mint az ész.
*
VILÁGPANORÁMA
Szaniszló Ferenc szellemi honvédő műsora
*
Hármat tojott a fekete kánya,
Engem szeret a kend barna lánya,
Kikityembe, kukutyomba,
Gyere rózsám a kocsimba.
Akármilyen szegénylegény vagyok,
A kend lánya szeretője vagyok,
Kukutyin mellett halásztam,
A rózsámmal, vele háltam.
***
A bátai bíró lánya,
Egy pendelybe ment az ágyba,
Jaj, de megkönyörögtetett,
Míg az ágyába eresztett.
Azt gondoltam mindig így lesz,
Hogy szeretőm soha nem lesz,
Dehogy nem lesz, de bizony lesz,
Nálad babám százszor jobb lesz.
Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre van a kerék utca,
Kis angyalom gyalogútja.
***
Addig babám el nem veszlek,
Míg a tóban halak lesznek,
Pedig abban mindig lesznek,
Így hát soha el nem veszlek.
*
Hatvanas évek
"Hatvanas évek"
Magyarországon
TARTALOM, ELŐSZÓ
Magyarország körül a világ
Rainer M. János: A "hatvanas évek"
Magyarországon. (Politika)történeti közelítések
Baráth Magdolna: Magyarország és a Szovjetunió
Szabó Csaba: Magyarország és a Vatikán.
Egyházpolitika a hatvanas években
Reformok és reflexiók
Varga Zsuzsanna: Illúziók és realitások az új
gazdasági mechanizmus történetében
Germuska Pál: A haditechnikai termelés és az
új gazdasági mechanizmus
Kalmár Melinda: Az optimalizálás kísérlete.
Reformmodell a kultúrában 1965-1973
Kkovács Gábor: Forradalom, életmód, hatalom,
kultúra. A politikai gondolkodás jellemzői a hatvanas években
Üzemi
hétköznapok - odafent
Tischler János: Az Onódy-ügy, 1964
Standeisky Éva: Bomlás. A hatalom és a
kulturális elit
Péteri György: Pirruszi győzelem. A
"MEGÉV-ügy" és a politikai stílus változása a hosszú hatvanas években
Nagyítás
Molnár Iscsu István - Rainer M. János -
Sárközy Réka: A hatvanas évek világa
Üzemmenet - lent
Tóth Eszter Zsófia: A fogyasztás ábrázolása
munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben
Valuch Tibor: A hosszú háztól a kockaházig. A
lakásviszonyok változásai a magyar falvakban a hatvanas években
Horváth Sándor: Huligánok, jampecok, galerik.
Fiatalok szubkultúrái a hatvanas években
Magyarország világa
Varga Balázs: Párbeszédek kora. Történelmi
reflexió a hatvanas évek magyar filmjeiben
Beke László: Magyar művészet a hatvanas
években
Prakfalvi Endre: A hatvanas évek építészetéről
*
Robert Louis Stevenson
„Ha az orvos nem jósol neked egy
évet, és habozik adni egy teljes hónapot, tégy egy bátor lépést, és nézd meg,
mit érhetsz el egy hét alatt.”
(Robert Louis Stevenson)
1850. november 13-án, a skóciai
Edinburghban született Robert Louis Stevenson író, költő, aki úti leírásaival,
verseivel, valamint ifjúsági- és kalandregényeivel, többek között A kincses
szigettel, valamint Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetével lépett be a
világhírű alkotók közé. Stevenson egész életét végigkísérték a tüdőbaj szörnyű
tünetei, ezért orvosai tanácsára rengeteget utazott, és végül – 44 évesen – az
óceániai Szamoa szigetén fejezte be pályafutását.
Robert Louis Stevenson egy
többgenerációs mérnökfamília sarja volt, így aztán idejekorán megbotránkoztatta
szüleit azzal, hogy Edinburgh egyetemén először jogi tanulmányokba kezdett,
majd később kizárólag az irodalommal volt hajlandó foglalkozni. Szenvedélye
egészen fiatal korából eredt, ugyanis már kisgyermekként megtámadta őt korának
egyik leggyakoribb betegsége, a tuberkulózis, aminek következtében Stevensonnak
rengeteg időt kellett ágyban töltenie. A gyenge tüdejű fiúcska nagyrészt
olvasással, majd saját kitalált történeteivel kötötte le magát, melyek
megalkotásakor mind nagyobb hatást gyakoroltak rá kedvenc szerzői, például
Shakespeare, a francia Dumas és az amerikai Walt Whitman. A szárnyait előbb
Skóciában próbálgató Stevenson aztán 23 esztendős korában sorsdöntő utazásra
indult Londonba, ahol – első szerelme, az elvált Jane Frances Sitwell mellett –
megismerkedett Sidney Colvin kurátorral és irodalomkritikussal, aki bevezette
barátját a brit irodalmi életbe – bemutatta például William Ernest Henley skót
költőnek –, ezzel pedig elindította őt pályáján.
Bár Stevenson 1875-ben befejezte jogi
tanulmányait, sohasem gyakorolta hivatását, ehelyett főleg utazgatott –
egészségi állapota erre amúgy is rákényszerítette –, és leírta korábbi úti
élményeit. Ezzel összefüggésben – novellái mellett – első nagyobb
lélegzetvételű művei franciaországi és angliai barangolásait mutatták be, ilyen
volt például az 1878-as Belföldi utazás, vagy az Utazások egy szamárral a
Cévennekben című alkotás. Időközben – egészen pontosan egy belgiumi kenutúrán –
Stevenson élete szerelmével, Fanny Van de Grift Osbourne-nal is
összeismerkedett, ám a vele fenntartott kapcsolatot szülei meglehetős
ellenszenvvel figyelték, ugyanis Fanny házasságban élt, melyből korábban már
két gyermek is született. A buzgó vallásos Stevenson-család számára ez a
viszony mindennél nagyobb csapás volt, másfél év után azonban úgy tűnt,
fellélegezhetnek, hiszen Fanny Franciaországból visszatért az Egyesült
Államokba. Nos, az öröm korai volt, az író ugyanis alig egy év után követte
szerelmét, majd 1879-ben – az asszony válása után – Kaliforniában feleségül is
vette őt.
Bár a tengerentúli utazás jótékony
hatással volt Stevenson írói képzeletére, egészségét annál komolyabban igénybe
vette, ráadásul a férfi a tuberkulózis egyre súlyosbodó tüneteit
eredménytelenül próbálta az Egyesült Államokban enyhíteni. A művész ezért
feleségével hamarosan visszatért Franciaországba, majd a svájci Davosba, később
pedig – öt esztendőre – az angliai Bournemouth városába költözött. Stevenson
szervezetén ezekben az években mindinkább elhatalmasodott a gyilkos kór, közben
azonban – olykor, például a Jekyll és Hyde-történet megalkotásakor éppen a
lázrohamok következtében – olyan híres művek születtek tollából, mint a Kincses
sziget, A fekete nyíl, a David Balfour kalandjait megörökítő Emberrablók, vagy
a fent említett Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete, mely egy önmagán
kísérletező orvos kísérteties élményeit örökítette meg. Stevenson emellett a
lírában is kipróbálta magát – a Gyermekkert mellett A fák alatt című
gyűjteménye is híressé vált –, de számos novellát is közölt a brit magazinok
hasábjain. Miközben alkotói pályáján a csúcsra ért, a harmincas éveiben járó
férfinak egyre elkeseredettebb küzdelmet kellett vívnia a tüdőbaj ellen, ami a
svájci, franciaországi kezelések ellenére egyre erőteljesebben ostromolta
gyenge szervezetét. Stevenson öt év után végül úgy döntött, hogy Bournemouthból
a Csendes-óceánra menekül betegsége elől, ezért 1887-ben – családjával együtt –
Amerikába utazott, majd egy hajót bérelt, mellyel déltengeri utazásra indult.
1890-ben az író végül Szamoa szigetén talált magának megnyugvást, ahol erőre
kapott, és – nevelt fia, Lloyd Osbourne gyakori közreműködésével –egyszerre
több regényen is dolgozott, ám a sors a Hermistoni gát és a St. Ives: Egy
francia fogoly kalandjai Angliában című művek esetében már nem adta meg számára
a boldog befejezést. Robert Louis Stevenson végül 1894 decemberében Szamoán
fejezte be életét – halálát agyvérzés okozta –, és itt is helyezték őt végső
nyugalomra.
Stevensont útleírásai, valamint –
gyakran az ifjúság számára írt – versei és kalandregényei után a közvetlen
utókor másodrangú szerzőként könyvelte el, ennek ellenére alkotásait később
olyan szellemóriások méltatták, mint Kipling, Hemingway vagy Nabokov. A 20.
század második felében aztán az irodalomtudomány revideálta álláspontját, és a
műveiben megjelenő társadalomkritika, a csendes-óceáni területek néprajzának és
történelmének bemutatása kapcsán szintén elismerte Stevenson érdemeit. A jeles
skót író másodvonalba sorolása más szempontból is méltatlan lett volna, hiszen
A kincses sziget szerzőjének írásait több nyelvre fordították le, mint például
neves kortársai, Edgar Allan Poe, vagy Oscar Wilde alkotásait.
Tarján Tamás
Stevenson, Robert Louis: Emberrablók
Azaz David Balfour kalandjai az 1751. esztendőben
http://mek.oszk.hu/01300/01350
Stevenson, Robert Louis: A fekete nyíl
Kalandos történelmi regény
http://mek.oszk.hu/07600/07630
Stevenson, Robert Louis: A kincses sziget
http://mek.oszk.hu/00500/00506
Stevenson, Robert Louis: Öngyilkosok klubja
Három kisregény
http://mek.oszk.hu/04500/04521
*
Haj
Dunárul fuj a szél
Feküdj mellém, majd nem ér
Dunáról fuj a szél
Nem fekszöm én kend mellé
Mört nem löszök a kendé
Dunáról fuj a szél.
Ha Dunáról nem fujna
Illen hideg sem volna
Dunáról fuj a szél
Haj Dunáról fuj a szél
Feküdj mellém, majd nem ér
Dunáról fuj a szél.
Haj Dunáról fuj a szél
Feküdj mellém, majd nem ér
Dunáról fuj a szél.
Nem fekszöm én kend mellé
Mert nem löszök a kendé
Dunáról fuj a szél.
*
Egy fórum
és egy vélemény
Mit vesztettünk a rendszerváltással? 6. rész
A mélypont, az ország végleges kettészakítása
*
MINDENT
VAGY SEMMIT
Ha felgyújtják az ember házát,
Vagy kirabolják mondjuk a lakását,
A tettes meglakol,
Van törvény és szigor,
Mely őriz minket rendületlenül.
Hát csalárdul hazudni,
Szívekbe hatolni,
Reményre gyújtani,
Álmokat rabolni
Miért szabad büntetlenül?
Vagy mindent, vagy semmit,
Csak így akarom,
Legyen a döntő szó tiéd,
S én elfogadom,
Már a félmegoldás nem elég,
A megunt kedves szerepét
Én nem játszom el,
Még tőled se kell nekem!
Vagy mindent, vagy semmit,
Így akarom én,
Legyen a szíved másoké,
Vagy csak az enyém,
Nekem nem kell nyári szerelem,
Vagy mindig jöjj,
Vagy sohasem,
De ne rontsd el így,
Ily könnyen az életem!
A szél viszi a felleget,
De az ellenszél tán visszahozza még,
De én, ha egyszer elmegyek,
Többé gondolatban sem jutok feléd.
Vagy mindent, vagy semmit,
Csak terajtad áll,
Légy, aki nékem mondja el,
Ha valami fáj.
Legyen mindig egy a mi utunk,
Ha válságunkból kijutunk,
Csak velem örülj,
Ha ragyog a nyár,
Ha későre jár,
Csak mellettem állj,
Vagy menj tovább,
És ne lássalak
Soha már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése