A SZÉLMALOMHARCOS XI. fejezet

A SZÉLMALOMHARCOS XI. fejezet

AZ ÖRÖK ELLENZÉKI

A nagy „demokratikus” hazugságok kezdete 1990

Molnár Tamás életfilmje

Nem kell sokáig várni a képmutató rendszerváltás lebukására. Az első gyalázatos esemény, amely megrengeti az évet, azt a Végvári József őrnagy által feltárt és kirobbantott „Dunagete” botrány okozza. A legbelső titkosszolgálati körökben játszó haveroktól füleseket kapó SZDSZ – politikai haszonszerzés reményében-, azonnal lecsap az ügyre. Nyilvánvaló jelekből mindannyian tudjuk, hogy a titkosszolgálatok változatlanul megfigyelnek bennünket annak ellenére, hogy mindez törvény- és alkotmánysértő cselekedet. Az ügyből azonnal hatalmas politikai vihar kerekedik, lemondásra kényszerül a belügyminiszter. Az első szabadnak tűnő, ám erősen manipulált választáson az MDF szerez elsöprő többséget, így a Csoóri által végletekig favorizált Antall József alakíthat kormányt. A tétova és gyengekezű Antall, már az előző évben felbukkan az alakuló kisgazdák környékén, de a népi írók csoportjának kérésére inkább a választási győzelemre leginkább esélyes álnépi paktumpártot választja. Hiába messze a legnagyobb - immár több mint húszezres taglétszámú a kisgazdapárt-, az ügynökpártok és háttérhatalmak versengésében alulmarad.

Az arculatot váltó provincia hatalmi forgatókönyve remekül működik! A választási színjáték - vagyis a képmutató hazudozások eredménye-, az előzetes várakozásoknak megfelelő. Győz a konformista, elszámoltatást (nagytakarítást) ígérő álnemzeti MDF. Erőteljes és álságos antikommunista retorikájával második az internacionalista SZDSZ. A mindössze kenyeret és munkát ígérő FKGP a harmadik helyen végez. A leszakadó MSZP az életéért küzd és a túlélésre játszik. A szívre és a hitre apelláló Fidesz és KDNP utolsóként veszi az akadályt. Krassó és a MOP egyedüliként tiltakozik a csalásokra kiválóan alkalmas, manipulatív választói rendszer ellen. Napokon keresztül sátoroznak a Kossuth téren, majd látványosan elégetik a kopogtató céduláikat. A tudatlan népet persze mindez cseppet nem érdekli, mindenki örül a „szabad és demokratikus” választásoknak. Az országgyűlési versengést követő második héten, Antall és Tölgyessy sebtében aláírja az ország sorsát és a későbbi évtizedeket végleg megpecsételő SZDSZ–MDF paktumot. A titokban összebarkácsolt zsidó alku „eredményeként”, néhány nap múlva kinevezik Göncz Árpádot az ország ideiglenes köztársasági elnökének. Az MDF elindul a jobboldal, az SZDSZ elindul a baloldal végleges legyengítése, szétverése és elfoglalása irányaiba. Az ádáz harc közben mindketten szétmarcangolják egymást és az országot. Napról-napra egyre távolabb kerülünk a nemzeti egységtől. Néhány hónap múlva a városban, már mindenki a letagadott „Rózsadombi paktumról” és a zavarosban garázdálkodó szabadkőművesekről sutyorog.

A frissen megalakult országgyűlés első penetráns botránya sem marad el. A gyalázatos trianoni évforduló napján, a szélső-liberális irányt vett Fidesz ordenáré módon kivonul az ülésteremből. Néhány nap múlva a paktum hatására, az Országgyűlés módosítja az alkotmányt és csökkenti a kétharmados törvények számarányát. A nyár aránylag csendes és fullasztóan meleg. Az ország szétrablásába teljes mellszélességben belevetik magukat a frissen alakult pártok és civil szervezetek. Megy a koncért való undorító tülekedés és lökdösődés, mindenki állami pénzekért, földekért és ingatlanokért verekszik. Egyre inkább undorodom a „demokratikus” közélettől! Bécsben élő ismerősömmel Kovács Kálmán festőművésszel eközben eltervezzük, hogy a Kárpát-medencében élő képzőművészeknek alkotótábort szervezünk. Kiváló lehetőség kínálkozik Baja közelében az Al-Dunán, ahol apám segítségével egy holtágban pihenő tanyahajón szerveztük meg a találkozót. Megkeresésünkre és felhívásunkra közel húsz művész jelentkezik, néhányan közülük a Felvidékről, Erdélyből és a Vajdaságból érkeznek. A tábort a bécsi házaspár finanszírozza, én szakácskodom, a feleségem mindenes. Remek festmények, akvarellek és grafikák születnek, sokat beszélgetünk a magyar megmaradásról és összetartozásról. Ringatózzunk a vízen, sétálunk az ártéri erdőben, tíz hosszú napra elfeledjük a bűnös és zajos külvilágot.

Forró ősz ígérkezik, a becsapott emberek egyre inkább elégedetlenebbek. Az új pártok és pártvezetők gátlástalanul pofátlanabbak és naponta gazdagabbak, miközben az istenadta nép folyamatosan szegényedik. A forradalom állami ünnepségeire már ki sem megyek. Erősen csalódottnak, depressziósnak és fáradtnak érzem magam, egész álló nap a csúcshegyi kertünkben kertészkedem. Azon a késő nyárutón ismét - immár harmadszor-, megérint a halál szele. Philipp Tibi Münchenbe indul és utastársnak invitál. Se pénzem, se kedvem nincs a zötykölődéshez, ezért lemondom az utazást. Már késő este van, amikor olvasás közben hirtelen élesen felvillan a szobai lámpánk, majd kialszik. Nem értem a jelet. Másnap kapom a hírt, hogy Tibor Salzburg közelében éjszaka autóbalesetet szenvedett, utastársa szörnyethalt. A tragikus hír megvisel, a súlyosan sérült Tibor nagyszerű barát és harcostárs, nagyon sajnálom a vele történteket. Szerencsés sorsom folytán ismét – immár harmadik alkalommal-, kikerülök egy végzetes halálos tragédiát.

Az ősz nem múlik el nyomtalanul, október 26.-án újabb erőpróba zajlik a felzaklatott országban. Este tíz órakor dühös taxisok lepik el a Kossuth teret, tiltakoznak a kormány drasztikus üzemanyagár emelése ellen. A húszezer taxis, CB-rádiókon keresztül pillanatok alatt megszervezi magát és eltorlaszolja a fontosabb utakat. A kormány béna és tehetetlen. A sebtében felállított barikádokon SZDSZ-es aktivisták agitálnak és a kormány azonnali lemondását követelik. Sietve ellentüntetés szerveződik az MDF-es kormány támogatására. A részeges belügyminiszter Horváth Balázs majdnem kizuhan a Parlament ablakán. Óriási a káosz és az anarchia. Krassó telefonon hív, azonnal menjek utcára én is, mert nagy és forradalmi változások vannak készülőben, állítólag már fegyvereket is osztogatnak. Gyuri ismét lázasan szervezkedik, röplapozik, felszólal és agitál. Aztán persze rendre csalódik, ez a harc már régen nem az Ő szépséges, 1956-os ideáiról szól. Keserűen nevetek rajta, már nem bízom senkiben. Három nap múlva Göncz és Palotás János közreműködésével elcsitul a profin - valószínűleg titkosszolgálati módszerekkel-, szervezett konfliktus. A tüntetők gyorsan közkegyelmet kapnak, de a kormány iránti bizalom végleg meggyengül.

A zűrzavar éve 1991

Ebben az évben a régi világ véglegesen felbomlik és darabjaira zuhan. Nincs többé KGST, széthullik a Varsói Szerződés, összeroskad a Szovjetunió, összezsugorodik a Vörös Hadsereg. Gyökeres változások és véres harcok robbannak ki a Baltikumban, a Balkánon, az Adria mentén, a Kaukázusban. Élesedik az orosz – ukrán konfliktus. Ezt az évet talán a halál évének is nevezhetném. Február 12.-én kapom a tragikus hírt, harmadik szívinfarktusa elviszi Krassót, a magyar forradalom örökifjú lelkiismeretét. A börtönévek, az egészségtelen életmód, a sok-sok csalódás, a kilátástalan küzdelem, teljesen felőrli az egészségét. A két végén égetett gyertya örökre kialszik. A Nagy Imre temetésen ért végtelen csalódása miatt, már akkor megkéri barátait, nehogy a rákoskeresztúri 56-os díszsírhelyre temessék a sok revizionista hazaáruló mellé. Még halálában sem akar közösködni 56 eszméjének gyűlölt árulóival. Sokan vagyunk a ravatalnál. Iványi Gábor végzi az egyszerű szertartást, Zsille Zoltán a régi harcostárs megrendítően fájdalmas beszéddel búcsúzik, Gyurival együtt eltemeti az egész magyar rendszerváltást. Március elején újabb különös haláleset híre lengi be a várost, váratlan hirtelenséggel eltávozik Csengey Dénes. Konyhájának asztallapjára borulva találják meg a fiatal költőt, írás közben éri a váratlan halál. Csengey hevülete és radikalizmusa közismert, mindenki a háttérben lapuló titkosszolgálatokra gyanakszik. Az antikommunista, radikális vezető személyiségek végleg ki lettek iktatva, a csoportjaik szétszóródva, margóra szorítva és elhallgatatva. Nincs semmi akadálya a gátlástalan hatalomátmentésnek, ennek az álságosan puha és békés átmenetnek.

Az egyik kora tavaszi este hosszasan csengetnek kertkapunkon. Nem várok semmiféle vendéget, már régóta nem jár hozzám senki sem. Idősebb, mosolygós úr érkezik, Szabó János hódmezővásárhelyi állatorvos, mellesleg kisgazda országgyűlési képviselő. Azért jön, hogy segítsek a parlamenti frakciónak. Meglepő őszinteséggel közli: - Sok kisgazda régóta figyeli már a munkásságodat. Nagy bajban vagyunk, sok új képviselőnkre váratlanul szakadt rá a feladat, sokan még szinte írni és olvasni se tudnak, nemhogy politizálni. Gyere kérlek, segíts nekünk! A te tudásodra, tapasztalataidra és kapcsolataidra most nagy szükségünk van! Teljesen váratlanul ér a felkérés, néhány nap gondolkozási időt kérek. Nem akarok ugyan visszatérni a politika mocsarába, nem akarok párttag sem lenni, de közel egy éve nincs semmiféle állásom. Ráadásul emlékeimben felidéződnek gazdálkodó nagyszüleim, akik a háborút követően szintén kisgazda érzelműek voltak. Döntésemben jelentős szerepet játszik még a kíváncsiság. Szeretném közelről látni a kommunistáktól és ügynököktől hemzsegő törvényhozást, így külsős szakértőként elvállalom a megbízatást.

Március elején még egy izgalmas felkérés érkezik régi lakóhelyemről, Szolnokról. Hosszú évek után a városi művelődési központban rendhagyó kiállítást rendezhet az egykor elüldözött Inconnu csoport. Nagy izgalommal készülünk a bemutatóra abban a városban, ahonnan egykor rendőri erőszakkal szabályosan kiostoroztak bennünket. A kulturális intézmény emeletén kiállítjuk a Hús mitológiája című, Londonban készült grafikáimat, Bokros Peti és Serfőző Magdi grafikai anyagait, valamint különböző, különös, térhatású installációkat építünk elszáradt kenyerekből és kötelekből. A nagyméretű kenyérszobrok között - rövid performance keretében-, tollal beborított „madáremberek”, vörös búgócsigákkal zenélnek. A megnyitóra leutazik hozzánk kedves régi barátunk Richard Baltimor, az amerikai követség kulturális attaséja. Az esti közös vacsorán örömmel elevenítjük fel a régi, megszépült szolnoki történeteket és az illegalitás romantikus évtizedeit. Mivel Richardot hamarosan új állomáshelyre helyezik, a csoport nevében egy különös ajándéktárggyal lepjük meg. Áradás után, a Tisza-part agyagja - a szél és a napfény hatására-, összezsugorodik és megrepedezik. Egy ilyen szépen összerepedezett agyagdarabból készült, kiégetett kerámia-plasztikát adunk neki emlékbe. Vigye magával a kiszáradt magyar föld egy kicsinyke darabját.

A tavasz már a Képviselői irodaházban talál. Az FKGP parlamenti frakciójának vagyok sajtó- és reklámszakértője. Munkaköröm szerint sajtóelemzéseket, háttéranyagokat és néha beszédeket írok a képviselőcsoport tagjainak. Általában nagyon korán kezdek, reggel hat órára már az irodámban vagyok. A parlamenti ülés kezdetére elkészítem a napi sajtóanyagot, amely ott van minden képviselő asztalán. Anyagaim annyira frissek, jók és összetettek, hogy később a kormánypártok összes frakciója ezt használja. Nem bratyizom senkivel, legtöbbször meg sem várom a beérkező képviselőket, inkább gyorsan lelépek. Az FKGP frakció tényleg nagyon szedett-vedett és anakronisztikus jelenség. Torgyán néha tipikus egoista és narcisztikus őrült benyomását kelti. Megesik, hogy a vidéki képviselők boros kannákkal ténferegnek a folyosókon és zaklatják a titkárnőket. Néha még a szobámba is behallani a frakcióülésről kiszivárgó ordibálásokat. Tragikusan gyenge és dilettáns, ráadásul teljesen önelégült az egész kormányzati apparátus.

A kisgazda képviselők között sok a matuzsálem, a szellemileg alultáplált, a karrierista, a haszonleső és az ügynök. A pártvezér „Szatmári” ügynökmúltját Pártay Tivadar (aki szintén ügynök), valamint régi újpesti forradalmárok, közöttük Hornyák Tibor terjeszti. Vörös Vincéről és Böröcz Istvánról szintén tudnivaló kétes múltja. Bereczki Vilmos az új FKGP egyik alapítója különösen kerül. Ő is tudja, hogy sok mindent őrzök eltitkolt ügynökmúltjáról. A fiatalabb vidéki gazdálkodó értelmiségiek között viszont van néhány kiváló szakember. Az év közepén már olyan heves ellentét alakul ki a normálisabb képviselők és Torgyán között, hogy kettéhasad a frakció. Én maradok a harminchármaknál, mert ott van még némi remény az értelmes munkára. Hosszas vajúdás után, június 26.-án megszületik a teljesen elfuserált kárpótlási törvény, amely mindössze némi felszínes vigaszt ad az egykori kisemmizett földtulajdonosoknak. Hiába harcol néhány dühödt kisgazda, a teljes kárrendezésre semmi esély. Az ügynökkormány és álellenzéke nem érdekelt a teljes körű rehabilitációban. Nehogy visszakerüljön a magyar föld a magyar gazdákhoz! A termőföld hamarosan lobbisták, spekulánsok, vörös/zöld bárók és külföldi befektetők tulajdonába kerül. Később családom is kap némi vigaszt kárpótlási jegyek formájában. A nagyszülők földjei után kapott nevetséges juttatás azonban hamarosan teljesen elértéktelenedik. Anyám fillérekért elkótyavetyéli az örökséget. Nyugdíjas apám vesz némi földet és gazdálkodni kezd. Haszna nincs ugyan, de boldog. Végre ismét saját zsebkendőnyi földjét túrhatja.

A nyár folyamán ismételt felkérés érkezik, meghívják csoportunkat Marseille városában egy nagy, nemzetközi képzőművészeti kiállításra. Az Országgyűlés kulturális bizottsága, Kulin Ferenc segítségével támogat bennünket, így össze tudok tarhálni némi pénzt az utazásra. Ismét hárman – Bokros és Serfőző társaságában- utaznánk, de váratlanul negyediknek hozzánk csapódik Császár Laci, aki Amszterdamból éppen ekkor települ haza. Laci végtelenül dühös és elkeseredett. Évekkel ezelőtt, mielőtt emigrált, teljesen ingyen és bérmentve odaadja használatra Bajcsy Zsilinszky úti lakását Demszkynek. A hatóságok érdekes módon nem veszik el az emeleti lakást, Demszky és Hodosán mindvégig innen szervezi a szamizdat kiadást. Demszky már főpolgármester, amikor a hazatelepülő Császár, a lakás ügyében felkeresi régi cimboráját. Mivel nincs hol laknia, szeretné visszakérni egykori otthonát. A városvezető azonban nem fogadja, sőt páros lábbal kidobatja irodájából a régi, segítőkész barátot.

Laci tehát otthontalan, így az ő régi Volvójával vágunk neki a kalandos utazásnak. Gyönyörű ősz van, kényelmesen végigfurikázunk az olasz és francia Riverán, néhány napot eltöltünk Monte Carlóban. Számunkra teljesen felfoghatatlan ez a mediterrán csillogás és gazdagság. Közel a kikötőhöz, Marseille egyik régen felszámolt húskombinátjában kerül megrendezésre a fesztivál. Európa minden részéből érkeznek ide színes alkotóközösségek. Több kelet-európai és orosz művészcsoport társaságában mi is kapunk egy hatalmas üres hangárt, ahol térplasztikáinkat, installációnkat és az ezekhez kapcsolódó akciónkat bemutathatjuk. A teremben felépítünk egy hatalmas, fagerendákból összeácsolt ötágú csillagot, melyet vastag hajókötelekkel összefonunk, felfüggesztünk és kifeszítünk. A „felborított” csillag egyik szárához homokból készült termeszvárat építünk, melyből stilizált bogarak százai özönlenek elő és lepik el a kötélzeten függő, kifeszített jelképet. Az akció során – a közönség legnagyobb megdöbbenésére-, fény és hanghatások kíséretében, véres húsdarabokkal szögeljük tele a csillagot. A szervezők nehezen értik a szimbólumokat, a lengyelek és az oroszok viszont lelkesen gratulálnak a rendhagyó előadáshoz. Gyorsan elröppen a tengerparton töltött néhány nap, indulunk haza, a posztkommunizmus valóban véres valóságába.

Mielőtt hazánkba érkezik II. János Pál pápa, az Országgyűlés kapkodva rendezi az egyházi ingatlanok sorsát. „Térdre, imára csuhások!” – üvöltözik gusztustalanul a Fideszesek. Az egyházak esetében „természetesen” sokkal teljesebb körű a kárrendezés, mint a vidéki földtulajdonosok és gazdálkodók körében. Szeptember elején „kiszivárog”, az úgynevezett Kónya-dolgozat. A félszeg elszámoltatási javaslatból óriási botrányt kerekít az SZDSZ. November 4.-én hiába fogadja el a kormánytöbbség a Zétényi - Takács féle törvénycsomagot, a Kónya - Pető vitán hiába meggyőzőbb a jobboldal álláspontja, az igazságtételt külső és belső erők megtorpedózzák. A kommunista apák és a liberális fiúk ereje ismét felőrli és legyőzi az igazság erejét. A hazaáruló SZDSZ – MSZP - FIDESZ szövetség minden nemzeti sorskérdést tudatosan szétver és megsemmisít. November 15.-én – külső és belső erők által-, véglegesen széthullik az FKGP. A magyarság ügye minden területen vesztésre áll. A jövőkép és a nemzetgazdaság romokban hever. Zuhan az ipari termelés, nő a külkereskedelmi hiány, a költségvetési deficit, az infláció és a bűncselekmények száma. Már 350 ezer a regisztrált munkanélküliek arctalan sokasága. Gyárakat, termelőszövetkezeteket, ipari és kereskedelmi vállalatokat kótyavetyélnek el fillérekért. A baj sohasem jár egyedül: - A kormány dilettantizmusa miatt, kirobban a „Kalasnyikov-botrány”. A horvát fegyvereladások ügye nemzetközi hullámokat kavar. Déli határaink túloldalán berobban az öldöklő délszláv háború. Ágyúzások és becsapódó bombák szaggatják a magyar határt, romhalmazzá válik Eszék és Vukovár. Vajdasági menekültek tömegei özönlenek az országba. Egy örömhír van csupán: - Bécsi emigrációjában kiszenved Aczél (Appfel) György, a diktatúra legfőbb ideológusa. Bizonyára örülne, ha látná, szellemi utódai mit művelnek az országgal.

A háborúskodás éve 1992

Folytatódik az ország drámai szétesése. Januárban megszületik a csődtörvény, már közel kétezer csődeljárás van folyamatban. Miközben egymást marják a „rendszerváltó” pártok, egész ágazatok tűnnek el nyomtalanul a süllyesztőben. Az év végére már hétszázezren veszítik el munkahelyüket. A romokon újdonsült megváltók is színre lépnek: - Palotás János megalakítja a Köztársaság Pártot, Pozsgay Imre a Nemzeti Demokrata Szövetséget, Király Zoltán a Szociáldemokrata Pártot-, de semmi esélyük. A kerekasztal falánk pártjai nem engedik konc közelébe az éhes ujjakat. Diósgyőrben már tizenöt ezren tüntetnek a kohászati ipar felszámolása miatt, de a paktumpártok csak saját meggazdagodásukkal és a belső csatáikkal vannak elfoglalva. Az iszapbirkózás egyre látványosabb. Antall és Csurka, Tölgyessy és Pető, Orbán és Fodor, Torgyán és a 33-ak harca egyre véresebb és kíméletlenebb. A hatalom és a pénz centralizációja miatt, a pártokon belüli meccseket minél előbb le kell játszani! Torgyán február 24.-én végleg kilép a koalícióból, április 25.-én megszervezi a „Harag napját”, ahol több tízezer dühös kisgazda demonstrál a kormány elhibázott agrárpolitikája ellen. Augusztus 20.-án már utcán van Csurka Néhány gondolat című tanulmánya is, így Antallnak gyorsan lépnie kell, mielőtt teljesen szétszakad az MDF. Az SZDSZ-ben is kíméletlen ideológiai és személyi harc folyik. A pragmatikusabb Tölgyessyt, puccsal eltávolítja az ÁVH-s gyökerű Pető mögé felsorakozó revizionista ellenzék. A pécsi pártkongresszuson Orbán leszámol a kakukktojás Fodorral, és elhatárolódik a nemzeti jobboldaltól.

Világ életemben utáltam a megélhetési politikusokat és a pénzért bármire kapható bértollnokokat. Ebben az évben mégis teljes körűen akkreditálható újságíró leszek. Már 1987-ben felvesznek Bokrossal együtt a Magyar Reklámszövetségbe, de hamar rá kell ébrednünk, hogy ez is egy alapjaiban kontraszelektált gittegylet. Egy évvel később, a nagy átalakulások évében, szinte könyörögnek az ellenzéki, szamizdat készítőknek és íróknak, hogy lépjenek már be a megújuló Magyar Újságírók Országos Szövetségébe (MUOSZ). A látványos demokratizálódás, társadalmi nyilvánosság és függetlenség álarca mögött nyilvánvaló hatalomátmentés zajlik. Először Baló György lesz ideiglenes elnök, majd miután megszilárdul a hatalom és újra kinyílnak a pénzcsapok, gyorsan visszafoglalnak minden pozíciót a régi harcedzett kommunisták. Elég csak a hirtelen átváltozott és megvilágosodott tisztségviselőkre pillantani: Róbert László elnök, Ritter Aladár alelnök, Bencsik Gábor főtitkár, Ballai József, Rédey Pál és Tarnói Gizella alelnökök. Igazi karakteres zsidó arcok, akár az 1919-es kommün újságírói direktóriumát látnánk. Nincsenek illúzióim, viszont az újságírói igazolvánnyal szabadon lehet közlekedni mindenféle nyilvánosság elől elzárt helyeken. Így kapom meg később a hírhedt Aidan White aláírásával, a Nemzetközi Újságíró Szövetség irigyelt brüsszeli - jelképesen és a gyakorlatban is vörös színű-, igazolványát. Nem sokáig élvezem felsőbbrendű „kiváltságaimat”, néhány év elteltével önként kilépek minden hazaárulásra szakosodott szervezetből.

Az év egyik meghatározó eseménye a médiaháború. Áprilisban létrejön az Orbán – Kónya vita, ahol a kormány megdöntése szempontjából Orbán lehetségesnek és szükségesnek tartja az MSZP – SZDSZ – FIDESZ koalíciót. A kétségbeesett Antall, eközben titokban tárgyal Orbánnal és Tölgyessyvel, hátha fellélegezhet a kormány és gyengülhet az ellenzéki nyomás ereje. A gyámoltalan kormánypártok azt gondolják, hogy a közmédiumok elfoglalásával jelentősen csökkenthetik a nyilvánosság és az ellenzék kritikáját. Éles küzdelem bontakozik ki a rádió és a televízió elnöki székeinek megszerzéséért. Szeptember közepén Csurka vezetésével már legalább húszezren követelik a szadeszes kötődésű televízió elnök, Hankiss Elemér azonnali lemondását. A taxisblokád sikerén felbuzdulva, válaszul szeptember 24.-én, - az SZDSZ gyámkodásával- létrejön az antifasiszta egységfront. Az a Demokratikus Charta, amely később megalapozza a posztkommunista visszarendeződést és az internacionalista koalíciót. A széttöredezett jobboldal mindössze gyenge szimbolikus gesztusokkal válaszol. Október elején felavatja Gömbös Gyula síremlékét, és eltávolítja a Képviselői irodaház melletti parkból Marx és Engels szobrát. A forradalom évfordulójának napjára már nagyon elmérgesedik a helyzet. Október 23.-án este, hatalmas megsértett tömegek – közöttük radikális fiatalok és 56-os veteránok-, fütyülik szét a besúgónak és hazaárulónak tartott Göncz álszent beszédét. Fónay és Mécs a két egykori halálraítélt - egy nyilvános vita során-, csúnyán összevesznek, végleg kettéhasad 56 eszméje is.

Borzasztó, amit látok és tapasztalok a Parlamentben. Teljes a káosz és az anarchia, szinte minden képviselő saját hatalmának és vagyonosodásának piszkos ügyeit intézi. A kisgazdáknál legtöbben saját földvásárlási bizniszeiket intézik. Közben Antall állítólag elsápad, amikor megpillantja a Boross (Hóbagoly) által feltárt ügynöklistákat, hiszen az MDF, a KDNP vezetése mellett, az egyházi méltóságok is erősen érintettek. (A vendéglátóiparban dolgozó Borossról, mint a régi rendszer kegyeltjéről is keringenek bizarr mendemondák!) Senkiben sem lehet megbízni, állítólag közel százötven egykori ügynök van a képviselők között. Megy a személyeskedés: - Orbán teljes mellszélességgel támogatja a szadeszes Göncz-öt és a fasisztázó Chartát, Bencsik a Magyar Hírlapban vehemensen köpködi a radikalizálódó Csurkát. Mindenki harcol mindenki ellen! Reggelenként már szinte menekülök a képviselőházból. A csúcshegyi otthonunk közelében lakik Boross Péter fia Gábor, aki milliomos vállalkozó és bányatulajdonos a Balaton felvidéken. Gyerekeink egyazon óvodába járnak, így néha összejövünk. Látom a hatalmas, engedély nélkül épített villát, a terepjárókat, a mérhetetlen gazdagságot. Úgy döntök, hogy nem hívom meg hozzánk az újgazdag családot, nehogy rosszul érezzék magukat a mi szerény, gyümölcstározónak épült kopott kalyibánkban.

Az első ciklus legnagyobb politikai botrányáról év végén hullik le véglegesen a lepel. Nyilvánosságra kerül az MDF – FIDESZ törvénytelen és erkölcstelen pártszékház eladási ügylete. Az ingyenesen kapott pártingatlanokat közel kétmilliárd forintért továbbadják. A befolyt hatalmas összegek jelentős része nyomtalanul eltűnik, majd később cégbirodalmak formájában felbukkan a szabadrablásra szakosodott pártok holdudvarában. A tisztára mosott vagyonnal, Orbán centralizálja pártját és végleg megszilárdítja és bebetonozza saját hatalmát. Az egykori harcos KISZ titkár, akit állítólag a 80-as évek elején beszervezett a katonai elhárítás, most révbe ér. (A békés rendszerváltás „eredményeként” a kommunisták áttételesen korrumpálják az egész magyar pártrendszert. A pártoknak – ha versenyben akarnak maradni-, mindenáron tőkét kell szerezniük a hatalom megszerzése érdekében!) A FIDESZ körül egy tucat új cég alakul, ekkor hallunk először a vállalkozó Simicskáról, Kaya Ibrahimról és Josip Tot-ról. (Később a magyar termelőszövetkezetek Fideszes lenyúlása is bekövetkezik!) Azt beszélik, hogy a talált pénzből bőségesen jut Orbán kommunista apjának, a rokonságnak és a haveroknak is. A FIDESZ belép a Liberális Internacionáléba, ahol Orbán azonnal alelnöki funkciót szerez. A pécsi FIDESZ kongresszuson kijelenti: - A görcsös nemzetieskedés idegen tőlünk! Néhány hónap múltán, a fiatal demokraták népszerűségének szárnyalása látványosan elakad.

(folytatjuk)

Életminőség és boldogság ABC – 25.

BOLDOG(TALAN)OK ÉLETMINŐSÉGE

ÉGI/FÖLDI POKLA ÉS PARADICSOMA

SZABAD ÖTLETEK/IDÉZETEK/DOKUMENTUMOK

1. Napot is szeretem

Holdat is szeretem

De Fényes csillagot

||: Leginkább szeretem :||

2. Szeretlek szeretlek

Mint a lágy kenyeret

Sóhajtok éretted

||: Egy nap százezeret :||

3. Nem es sóhajtanék

Ha nem szeretnélek

De én úgy szeretlek

||: Majd meghalok érted :||

4. Vagy meghalok érted

Vagy enyémmé teszlek

Vagy piros véremmel

||: Földet festek érted :||

5. Mi vagyunk a rózsák

Mi szeretjük egymást

Szép piros hajnalban

||: Megöleljük egymást :||

http://www.youtube.com/watch?v=KKd-PwfQB0o

*

Bogdán-Gatu Klára,

a legkeletibb magyar hagyományőrző

 – AUDIÓ

Csíksomlyó nevét mindenki ismeri, hiszen itt van a magyarság legnagyobb zarándokhelye. A Szentlélek eljövetelének ünnepén, pünkösdkor nagyon sokan jönnek el ide, és az utóbbi években egyre többen mennek még keletebbre, egészen a Gyimesekig, a történelmi Magyarország legkeletibb pontjáig, Gyimesbükkig. Igen, itt ért véget hajdan Magyarország, de magyarok laknak még keletebbre is, Moldvában.

 Erre a tényre hívja fel a figyelmet a Gyimesbükkön 2011. június 5-én elhelyezett tábla. Ezen a táblán öt moldvai település neve és távolsága olvasható: Magyarfalu – 155 km, Szabófalva – 145 km, Rekecsin – 125 km, Klézse – 110 km, Lészped – 100 km, Pusztina – 70 km. A táblán lévő felsorolás természetesen nem teljes, nincs rajta feltüntetve az összes csángó település, de rögtön látszik, hogy Magyarfalu van a legmesszebb. A Moldvában lévő, 450 lakost számláló Magyarfalu – román nevén: Arini – a legkeletibb magyarok lakta települése.

Itt, Magyarfaluban él Bogdán- Gatu Klára énekes, dobos, hagyományőrző, akinek régi kapcsolatai vannak a moldvai magyarok után érdeklődő néprajzkutatókkal, népdalgyűjtőkkel, fotósokkal. Már az 1990 előtti nehéz időkben megfordult otthonában Csoma Gergely, Halász Péter, Erőss Péter, Harangozó Imre, Kallós Zoltán, Kanalas Éva. Bogdán- Gatu Klára moldvai magyarokról szóló történetei megtalálhatók Kóka Rozália, bukovinai származású mesemondó könyveiben is.

 A legkeletibb magyar faluban, a moldvai Magyarfaluban 1994-ben indult meg a magyar nyelv oktatása, és ennek helyszíne egészen a szervezett iskolán kívüli oktatás beindításáig éppen Bogdán- Gatu Klára portája volt.

 Bogdán-Gatu Klára a Iancu Laura által életre hívott Magyarfalui Napok oszlopos szervezője mind a mai napig. Összefogja a gyermekeket, felnőtteket, és hagyományőrző csoportjával – melynek neve: Kerek alma, falapi – számtalan külföldi meghívásnak tesznek eleget.

 csangoradio.ro

http://erdely.ma/nephagyomany.php?id=116668&cim=bogdan_gatu_klara_a_legkeletibb_magyar_hagyomanyorzo_audio

×××

Véreskezű román kommunista pribék menedéke volt Magyarország

A rendszerváltás utáni Magyarország haláláig bújtatta a román kommunista rezsim egyik legkegyetlenebb alakját, „a román Péter Gábort". Alexandru Draghici Antall Józsefnek és Boross Péternek köszönhetően halhatott meg ágyban, párnák közt – a román kormány 1992-ben hiába kérte Budapesttől a kiadatását.

http://erdely.ma/multidezo.php?id=116695&cim=vereskezu_roman_kommunista_pribek_menedeke_volt_magyarorszag

×××

1. Siralmas volt nékem

Világra születnem,

Hogy ezeket kell szenvednem,

Melyeket nem reménylettem.

2. Tigristéjjel talán

Tartott fel vót anyám.

Jaj, ki volt az én mostohám,

Bánatát ruházta rejám.

3. Élek? Én nem tudom,

Hol esik halálom.

Óránként nőttön-nő kínom,

Jaj, hová legyek, nem tudom!

4. Pusztaságban került

Szívem búba merült.

Reménységem is már meghűlt.

Ó, anyám engem mire szült?

5. Halállal megvívnom,

Világból kimúlnom

Jobb vóna, mint itt kínlódnom,

Szokatlan dolgot tanulnom.

6. Nékem is irígyim,

Titkos ellenségim

Mérget adának barátim,

Kétszínű jóakarójim.

7. Ugyanis a jójért

Éltemben sok bú jért.

Szívemben hordám, még azért

Rossz világ nékem halált mért.

8. Siratom magamat,

Elmúlt napjajimat.

Bízom Istenre dolgomat,

Eligazgatja bajomat.

9. De csak az keserves,

Lelkemnek gyötrelmes,

Hogy bujdosom, mint Ulives,

Ki sokat járt, és lett híres.

10. Ó, napok napjai

Tengernek habjaji,

Élletemnek végóráji

Keserűségnek napjaji.

11. Bánatim újulnak,

Siralmim nem mulnak.

Könnyejim orcámon folynak,

Engem a fák is siratnak.

12. Adjon Isten sok bút,

Azon fölül bosszút,

Ki nékem szerzett háborút!

De még ő is ilyenre jut.

13. Így siratta magát,

Elhagyván világát,

Ki naponként mondja jajját,

Húron pengeti nótáját.

×××

REFORMÁTUS FÉLÓRA

Balogh Éva kórházlelkész beszélt a számítógépfüggésről,

majd Honti Irén a zajfüggőségről, és a szabadulás útjáról.

http://www.tebennedbiztunk.hu/?m=518

×××

Puzsér: Ima a nélkülöző KDNP politikusokért

http://www.youtube.com/watch?v=pgljh5471sA

×××

                                                                 

ANNO - KOLDUSOK MAGYARORSZÁGON

http://www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/1996/9651/13.html

×××

Szvetelszky Zsuzsanna

szociálpszichológus, pletykakutató

Szvetelszky Zsuzsanna szerint

a pletyka az ember egyik legősibb kommunikációs eszköze,

és legfőbb jellemzője, hogy terjed, mint a tűz.

 Egy faluban mindig is megvoltak azok a természetes környezeti elemek, amelyek segítették a pletyka útját, ma azonban a munkahely is homogén és mesterséges keretet ad a pletykálkodásnak. Szvetelszky Zsuzsa könyvtárosból lett szociálpszichológus, és úgy véli, a pletyka hozzátartozik a mindennapi életünkhöz, még ha néha negatív is, nem lehet megkerülni a jelenséget, sőt tudományosan is fel lehet használni.

Riporter: Felszeghy Csaba

http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/arcvonasok-110323/szvetelszky-zsuzsanna-szocialpszichologus-pletykakutato.html

×××

Erdély körül van kerítve

Mégis kimegyek belőle

Olyan szép lányt hagyok benne

Hogy holtig fáj a szívem érte

Megy a vonat Belényesbe

Ripeg-ropog a kereke

Az van az oldalára írva

Hogy nem szabadulok meg soha

Lányok ti csabai lányok

Szedjetek százféle virágot

Tűzzétek a mellyetekre

Hogy százszor jussak eszetekbe

Anyám drága édesanyám

Szedje össze minden gúnyám

Zárja a nagy ládába mert

Jön a muszka ne vegye magára

Meg van a szekér terhelve

Én ülök fel a tetejébe

Olyan messzi megyek

Honnat én már vissza sose térek

Hazám drága szülőhazám

Bárcsak határid láthatnám

De csak a füstjit látom alig

Amint az égen bondorodik/kondorodik

×××

Prof. Dr. Csermely Péter

előadása a nagyváradi PKE-n

Nehéz manapság hitelesebb, elkötelezettebb személyt találni a magyar tudományos életben, mint Prof. Csermely Péter kutató, tudományszervező, aki április 24-én, kedden 17 órától tart előadást a PKE dísztermében.

 „Csermely Péter évtizedek óta áldoz időt és energiát a magyar tehetséggondozás fejlesztésére, a jövő nemzedékeinek géniuszainak kviálasztására és segítésére. Meg vagyok róla győződve, hogy ha 2150 körül visszatekintünk majd az elmúlt évtizedek azon teljesítményeire, melyekre mi, magyarok büszkék lehetünk, közülük számos megvalósításhoz Csermely Péternek bizonyosan köze lesz ezáltal – áll a szervezők által szerkesztőségünkbe eljuttatott meghívóban. – Ez már önmagában is elég ok lenne arra, hogy előadása számot tarthasson a szélesebb nagyváradi közönség érdeklődésére. Úgy gondoljuk azonban, hogy azért is indokolt a Janus Pannonius Szakkollégium hagyományaihoz híven «kinyitni a kapukat», ugyanis Csermely Péter emellett a magyar és a nemzetközi hálózatkutatás neves szakértője. Itt nem csak informatikai hálózatokra kell gondolni, elsősorban a világban megfigyelhető valamennyi féle és fajta hálózat, azok alkotóelemei és az ezek között fennálló viszonyok kutatását jelenti mindez. Csermely Péter érdekes előadásban mesélt erről a Mindentudás Egyeteme sorozat előadójaként.”

Bölcsek tanácsa

 „A jövőért érzett felelősségét szemlélteti, hogy tagja volt a Sólyom László Köztársasági Elnök által létrehozott Bölcsek tanácsának, melynek feladata a jövő Magyarország fejlődési tervének kidolgozása volt az oktatás, a gazdaságélénkítés és a korrupció visszaszorítása révén. A testület által létrehozott Szárny és teher c. kötet szakmailag megalapozott választ ad ezekre a kihívásokra, Csermely Péter mellett olyan kutatók vettek részt ugyanis a BT munkájában, mint Lámfalussy Sándor közgazdász, akit gyakran emlegetnek egyszerűen «az euró atyja»-ként.

 Jelen előadásában a professzor kifejti véleményét a hálózatok és a tehetségfejlesztés kapcsolatáról. Boldogok vagyunk, hogy ezen sokoldalú tudós két «szerelme» egyszerre kerül bemutatásra és kölcsönös összefüggései is felszínre kerülnek az előadás során. Csermely Péter blogja ma az egyik legnívósabb és legnépszerűbb magyarországi blog. Csermely Péter személye bizonyítja, hogy a nemzetközi tudományos elismertség és a közvetlen, blog szférában történő publikálás nem összeférhetetlen, mint ahogy az sem, hogy a társadalom minden szintjén ismert és elismert kutató őszinte figyelmet fordíton a gyermekekre is, ne érezze méltatlannak azt, hogy ebben a közegben is otthonosan mozog, hanem tekintse azt a jövő generációba történő befektetésként. Csermely Péter tehát nem csak elsőrangú tudós, kiemelkedő pedagógus is, a szó legnemesebb értelmében.

 Biztosak vagyunk benne, hogy ezúttal a Janus Pannonius Szakkollégium történetének egyik kiemelkedő eseményére várhatjuk Önöket.”

 erdon.ro

×××

Tehetségek az ókorban és ma

A Könyvfesztivál a nemzetközi merítés mellett hagyományosan a tudományos művek felhozatalában is erős, nem mellőzve azonban az irodalmi kapcsolódási pontokat sem. A fesztiválon vendégeskedő Harald Voetmann dán szerző és Csermely Péter is újszerű módon "szippantja be" olvasóit egy-egy könyvbe.

http://www.irodalmijelen.hu/node/13488

×××

Isteni bölcsességek, alapelvek

Válogatta: Horváth Károly

1.

Olvasgatásaim során

rengeteg olyan mondatra bukkantam,

amelyek jól kifejezik emberi mivoltunkat,

utalnak gyengeségeinkre,

vagy a nép ajkán már rég megkövesedtek

olyan bölcs kijelentések,

melyek ismerte lényegesen közelebb visz bennünket

önmagunk, s ezen keresztül világunk megismeréséhez.

Íme, fogadják szívesen ezt a néhány sort,

természetesen a teljesség igénye nélkül.

Őrült, aki halni vágy,

még a rút élet is szebb, mint a szép halál.

*

A bölcs büszke, de nem kevély,

az ostoba kevély, de nem büszke.

*

Mondd el és elfelejtem;

Mutasd meg és megjegyzem;

Engedd, hogy csináljam és megértem.

*

A bölcs

mindent magában keres,

a balga mindent másokban.

*

Ha erőd kevés, akkor félúton kidőlsz,

de ne feküdj le már az út elején.

*

Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát,

az méltó a kormányzásra.

*

Az eredethez visszatérni, annyi, mint megnyugodni.

*

Aki kapni akar, tanuljon meg adni.

*

Aki sokat gyűjt, sokat veszthet.

*

Sokat kell olvasnod ahhoz,

hogy megtudd, milyen keveset tudsz.

*

A hatalom

valamennyi megnyilvánulása közül

az önmérséklet a legnagyobb hatású.

*

A világ

a menny és a pokol erőinek küzdőtere.

*

A hit

a remélt dolgok bizonyosságként való megélése,

és a nem látható dolgok bizonyossága.

*

Az ember arra született, hogy szenvedjen.

*

Mid van, amit nem kaptál?

Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel vele?

*

Az élet szenvedés.

*

Amíg elménk telítve van vágyainkkal,

az élvezetek iránti sóvárgással,

addig csak szenvedés lehet a sorsunk,

mert minden élvezet mögött ott leselkedik a büntetés.

*

Ha meg akarod ismerni múltadat,

nézd meg a mostani életedet;

*

Ha meg akarod ismerni jövődet,

vess egy pillantást a jelenre.

*

A tutaj arra jó, hogy átkelj vele a folyón;

Utána már felesleges a hátadon cipelni.

*

A gyűlöletnek csak a szeretet vethet véget.

*

A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék.

*

Úgy gondolkodj, mint a bölcs,

de úgy beszélj, mint az egyszerű emberek.

*

Az emberek azt hiszik el, amit szeretnének.

*

A Nap is jár ezeken a helyeken, mégsem mocskolódik be.

*

Némelyek városok felett uralkodnak,

de asszonyoknak szolgálnak.

*

Élet ünnepnapok nélkül,

hosszú út vendégfogadók nélkül.

*

A szerelem üldözi azt, ami elillan,

és elfordul attól, ami kínálja magát.

*

A rózsa nem élhet fény nélkül,

a nő nem élhet szerelem nélkül.

*

Az ínség örök vendég annál, aki tétlen.

*

Ismerd meg önmagad, és tudni fogod a sorsodat;

Mert a sorsod te vagy;

Jellemed, személyiséged alakítja, formálja a jövődet;

*

Fogadd el önmagad,

és el tudod fogadni majd a sorsodat is;

*

Vigyázz magadra:

változtass magadon, és változni fog a jövőd is.

*

Szeretnéd tudni, hogy mit hoz a jövő? Teremtsd meg a jövőt!

*

Csak az marad változatlan, aki változtatni tud.

*

Egyedül a változás állandó.

*

A múltat még Isten sem tudja megváltoztatni.

Nem a dolgok határozzák meg az ember életét,

hanem az a felfogás, amit a dolgokról alkotnak.

*

A bölcsek tudják,

hogy mire van szükségük, de a gazdagok nem;

Különben ezek is

jobban vágyódnának a bölcsességre, mint a pénzre.

*

Senki sem gyógyítja meg

a bolondot azzal, hogy ő is megbolondul.

*

Figyeljünk oda ellenségeinkre,

mert ők az elsők, akik felfedezik hibáinkat.

*

Mint a vasat a rozsda,

úgy emészti az irigy embert saját lelke.

*

Olyan élvezeteket keress,

amelyek a munka nyomában járnak, és nem előtte.

*

Ki mint vet, úgy arat.

*

Az igazság szabaddá tesz benneteket.

*

A gyertyát nem a véka alá kell rejteni,

hanem a gyertyatartóba kell tenni,

hogy világosságot adjon mindazoknak, kik a házban vannak.

*

Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.

*

Mert, ahogy fontolgat az ember, olyan ő.

*

Ahol a kincsetek, ott a szívetek.

*

Őrizkedjetek a hamis prófétáktól,

mert juhok képében jönnek el hozzátok, holott ragadozó farkasok.

*

A Paradicsomban

több helye van egy megtérő bűnösnek, mint száz igaznak.


(FOLYT. KÖV.)

HUMOR

Lebukás

Egy egyetemista fiú meghívja anyját az albérletébe ebédre, amin részt vesz a fiú lakótársa is, egy gyönyörű lány. Az anya folyamatosan ezt a lányt figyeli és gyanítja, hogy viszonyuk van. Az ebéd végére már biztos benne, hogy nem csak lakótársi viszony van a két fiatal között. A fiú, mintha csak kitalálná anyja gondolatát, megszólal:

 - Tudom, most mire gondolsz, de hidd el anya, hogy nincs köztünk semmi, csupán lakótársak vagyunk.

 Kb. egy hét múlva a lány azt mondja a fiúnak:

 - Ne haragudj, de egy hete - mióta anyád itt járt - nem találom a szép ezüst merőkanalat.

 - Kizárt dolog, hogy ő vitte volna el.

 - De akkor hova tűnt? - kérdi a lány.

 - Rendben van, írok neki egy levelet, és finoman érdeklődök, hogy nem tud-e róla valamit. Ezzel a következő levelet írja anyjának:

 "Kedves Anya! Nem tudom, mi történt, de képzeld, mióta itt voltál, nem találjuk az ezüst merőkanalunkat. Nem, mintha gyanúsítanálak, de nem tudod, hova lett? Az tény, hogy mióta itt jártál, nem találjuk. Szerető fiad."

 Pár nap múlva megérkezik a válasz:

 "Kedves Fiam! Nem, mintha meggyanúsítanálak azzal, hogy ez a lány a szeretőd, de tény, hogy ha az a szép lány a saját ágyában aludna, már rég megtalálta volna a keresett merőkanalat! Édesanyád."

*

Teszt

Az étterem annyira zsúfolt, hogy egy vacsorázni betérő férfi más lehetőség híján odalép egy magányosan ülő hölgyhöz, és udvariasan megkérdezi, volna-e az asztalnál szabad hely.

- Pimasz disznó! - kiáltja válaszul a hölgy. – Hogy én lefeküdjek magával? Soha!

Mindenki a férfit nézi, aki vörös képpel odébb kullog, és letelepszik a bárpult mellé. Némi idő elteltével a hölgy feláll az asztaltól, és odamegy a megszégyenített férfihoz

- Ne haragudjon rám. Viselkedéspszichológus vagyok. Az imént csak egy tesztet csináltam. Kíváncsi voltam, hogyan reagál egy ilyen inzultusra. A férfi hirtelen elordítja magát

- Micsoda? Tízezret egy sz*pásért? Hát mit képzelsz magadról, anyukám?

*

Kiszivárgott a Die Hard 5 forgatókönyve

Bruce Willis korkedvezményes nyugdíjas rendőrt alakít, aki megpróbál a reggeli csúcsban BKV-val eljutni a Lehel téri piacra nyakában egy "Utálom a cigányokat" táblával. Náci BKV ellenőrök, hamis rokkant igazolványok, szerelem a nótakörben.

A napokban kezdik forgatni a Die Hard 5-öt Budapesten, és a történet is a magyar valóságban fog játszódni. Bár az alkotók féltve őrzik a forgatókönyvet, a HírCsárdának sikerült megszereznie.

John McClane az új részben egy leszázalékolt nyugdíjas rendőrt alakít, aki a Tescóban biztonsági őr, és szereti a pacalt. Egyik reggel, szolgálat előtt, elindul a Lehel téri piacra, mert akciós pacal és Abibas-cipők érkeztek. Mivel nem szeretnénk lelőni a film nagy fordulatát, ezért csak annyit árulunk el, hogy innen egy banyatankos üldözési jelenet veszi kezdetét, ahol McClane egy „Utálom a cigányokat” táblával a nyakában kénytelen végigcsoszogni a Józsefvároson. Útközben a 3-as metró kigyullad, de McClane szerencsésen megmenekül, és a menekülés közben a jegyét és bérletét kérő apró bajuszos BKV-ellenőröket (mind nők!) is sikeresen kicselezi.

Természetesen az ötödik folytatásban is lesz segítője Bruce Willisnek, egy transzvesztita vájár, akit még a soroksári nótakörből ismer, és szintén pacal és Abibas-cipő rajongó.

A látványos akciójelenetekkel, SZTK-s kezelésekkel, helyüket át nem adó tiszteletlen fiatalokkal tarkított új Die Hard jövőre kerül a mozikba, és még idén az nCore-ra.